Engednétek ezt? Nagy dilemmában vagyok!
Ez egy rettenetesen nehéz helyzet. Meg lehet érteni az apát is, mert természtes, hogy látni szeretné az utolsó idejében a fiát, viszont avval is foglalkozni kell, hogy a gyermek hogy fogja tudni kezelni, hogy nem azt az apát látja, akire ő emlékezik. Itt nincs jó és nincs rossz megoldás.
Ebben a korban már az ő szintjükön el lehet nekik magyarázni mi a helyzet, és megkérdezni, ő mit szeretne. Milyen állapotban szeretne az apjára emlékezni. Hol van az apa? Esetleg kórházban? Mert ha igen, minden osztályon van pszichológus, aki tud jó tanácsokat adni. Tudom, ez most gonoszul fog hangzani, de az apa hamarosan meghal, viszont a kisfiú nem. Így én azt nézném neki mi a jó, mert nem mindegy milyen emlékekkel él majd a jövőben.
Sajnálom a helyzetet. A gyerekek kicsik, de nem buták és sokszor meglepően sokat tudnak a helyzetről. Ha látni szeretnék egymást, engedném szerintem.
Pár éve papa halt meg nálunk. Az akkor hatéves unoka a mindene volt. Amikor haldoklott, szó szerint (már nem volt magánál és teljes agoniaban, annak minden elborzasztó tünetével), nem akartuk hagyni hogy a gyerekek ezt lássák. Láthatóan a gyerekek sem akarták ezt. Mégis egyik éjszaka amikor mi virrasztottunk, 11-kor megjelent a nagyfiú, mint kiderült megvárta míg az apja elalszik és "leszökött" tőle az emeletről. Nem volt hajlandó tágítani a papa mellől. Hát látott ő akkor mindent. Már pár év eltelt, kamasz, és nem tűnik úgy, mintha feldolgozhatatlan trauma lett volna neki.
Szerintem ha fel van készítve, és ő is akarja, akkor nem rossz döntés engedni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!