Túl jószívű, bőkezű a gyerekem, mit tegyek hogy ne használják ki?

Sajnos úgy van, ahogyan az 1-es mondja. Ha az észérvek nem hatnak, az érzelmi sokk majd fog. Bár kétségtelen, hogy nagyobb lesz az elszenvedett kár, míg elér a falig a történet.

Én azért szülőként keményebben beavatkoznék. Egy 10 éves gyerektől nem lehet elvárni, hogy racionális döntéseket hozzon bármivel kapcsolatban. Mostanra már kialakulhatott benne és a baráti körén belül is az a nézet, hogy a viselkedése így természetes és kívánatos. Ő népszerű lett a kortársak szemében, ajándékot kapni szeretnek a kis barátok, mindenki nyertes. Ugyanakkor ezt a pozíciót csak úgy lehet majd fenntartani, ha továbbra is ellátja őket, sőt mivel ez a fajta kedvesség megszokottá válik idővel, elképzelhető, hogy fokozni kell majd a befektetett értéket. És itt jönnek a problémák, mert vagy minden pénzét a cimborákra költi, vagy hirtelen elzáródik a pénzcsap, és még ő lesz a rossz ember, mert megszűnik a jó világ a csapatra nézve. A többiek is gyerekek, gyermeki elképzelésekkel; nem biztos hogy mérlegelik majd a fiad szempontjait - vagy közvetve a tiédet. Arról nem is beszélve, hogy ha komolyan beépül a fiad személyiségébe ez a fajta hozzáállás a környezetéhez, egész életében ki fogják használni akik hajlamosak az ilyesmire. Szóval szerintem érdemes lenne nyomatékosan felhívni a fiú figyelmét a világ működésére, különös tekintettel a "jóindulattal történő visszaélés" és a "balek" témakörökben. Még jótékonykodhat eleget életében, ha lesz saját jövedelme felnőttként.

Én megmondanám neki, hogy ezentúl nincs zsebpénz, mert más gyerekét nem fogom csokival etetni. Ha kell, kérjen a saját szüleitől.

Nagyon káros, szerencsétlen gyerek gondolom egy tipikus áldozat típus, akinek az ízlése nem fedi le a közízlést, aki nem nagyhangú, nem vezéregyéniség, így ez a legegyszerűbb módja annak, hogy megkedveljék. Egy-két gyerek simán használhatja csicskának is.

Megkéne erősíteni az önbizalmát, megtanítani neki, hogy enélkül is szerethető és a pénzszórás (mert ez az) nem pozitív tulajdonság.

Tudom, furi, hogy nem nyalogatom a gyerek arcát, de én nem a jószívűséget, hanem az önbizalomhiányt látom ebben. :(

Oké, hogy arra költi, amire akarja, nem szólunk rá/bele. De ha neki ez a non plus ultra, hogy embereket vásárol maga köré, hogy a felszínen szeressék és ez (jelenleg) többet ér neki, mint a tárgyak vagy egy finom falat, akkor is hagyni kéne?

Ne értsd félre, nem "beléd állni" akarok, csak érdekes számomra ez, hogy a két ellenkező oldalon állunk.

Én sem tudom, hogy mi a tényleg jó válasz és döntés erre. Én nagyon negatívan látom ezt és biztos, hogy határozottan oda lépnék.

#6 vagyok.