Ahol 3-4 gyerek van, mindenhol lesz olyan gyerek, aki kicsit jobban el lesz hanyagolva/nem jut idő mindegyik gyerekre?

Szerintem ez gyerekfüggő is. Nekem 3 fiam van, és kezdettől a legidősebb fiamnak kellett mindig a legtöbb figyelem és segítség. Ő egyszerűen ilyen. A középső már babaként is jól elvolt egyedül, nem hagytam sírni, nem volt magára hagyva, de nem igényelte akkor se, hogy folyton ott legyek. A kicsi meg nagyon bújós és alkalmazkodó, türelmesen tud várni, de ha igényei vannak jelzi és nem tágít. Szóval mind a hármukkal foglalkozom, mind a hármuk igénye fontos, de akkor is teljesen más személyiségek. Pl tipikus szombat reggeli életkép, hogy a nagy kéri, hogy segítsek öltözni, mert nem megy neki jól, a középső a konyhaasztal alatt épít valamit edényekből pizsamában, a kicsi meg fogja a kezem és nézi mi történik. Egyikük sincs elhanyagolva, de más az igényük.

Szerintem is gyerekfüggő, épp kinek van jobban szüksége anyára, oda lehet Rá figyelni. Szerintem sokkal rosszabb ahol az egykét agyba főve babusgatják és az iskolában sem képes megérteni,hogy nem körülötte forog a világ, megjegyzem fiam osztályában mindegyik egyke ilyen és van 6 egyke.

Ez teljesen így van sajnos. Ismerek ilyen családot. Jó anyagi körülmények között élnek 5 gyerekkel. A 4. totál buta, látszik rajta hogy kevés figyelmet kap, mindenkihez bújik, az utolsó idegenhez is odamegy egy simogatásért. Anyuka pedig kijelentette hogy nem fogja bírni otthon a tavaszi szünetet, ezért a két ovis mindenképpen megy oviba.

Szerintem gyerek- és családfüggő, 3-ra még nem feltétlenül mondanám, hogy nem jut az egyik gyerekre idő. Persze, nem jut fejenként annyi, mint egy egykére, de azt sem állítanám, hogy valamelyik el fog kallódni. Az sem mindegy, hogy mekkora a gyerekek közt a korkülönbség: mi 4-en vagyunk, 2-2 gyerek van korban közelebb, így volt játszótárs, de mire a kisebbek megszülettek, a nagyobbaknak már másfajta figyelemre volt igénye. Emellett a nagyszülőkkel egy házban laktunk, ugyan másfajta törődés, amit tőlük kaptunk, de ez is sokat számított. Ettől még természetesen szükség van a szülő figyelmére is, amit nem lehet mérlegen kimérni. Én inkább azt látom problémának, hogy több gyereknél méginkább szükség lehet mindkét szülő keresetére, de a munka és a családi élet sokszor nehezen összeegyeztethető. Nálunk a legkisebb tesóm inkább anyu munkába állását sínylette meg és nem azt, hogy a többi testvére miatt nem jut rá figyelem. Azt megoldotta, hogy kapjon eleget :).

Mi 3-an vagyunk, én vagyok a legnagyobb, én voltam totálisan elhanyagolva, mindig a kisebbek voltak előtérben, velem nem foglalkoztak, parentifikáltak, folyamatosan gondoskodni kellett róluk éveken át, nem mehettem sehova, mert otthon kellett lenni gyerekfelvigyázni és minden házimunkát nekem csinálni.

Ez nem szabályszerű. Függ a szülőktől , a korkülönbsegtől és a gyerekektől is. Nyilván nem annyi idő jut 1 gyerekre a 3ból,mint egy egykére,de nem is hinném ,hogy arra van szüksege egy gyereknek,hogy non stop Vele foglalkozzanak. Okosan kell csinálni, jobb a nagyobb korkülönbség,viszont nem szabad,hogy bebiszittert csináljon az ember a nagyobból, az más persze ha magától szeret a kicsivel foglalkozni. Kell mindegyikkel én idő, amit szintén meg lehet oldani. Szóval én úgy gondolom, nem kell úgy lennie,hogy nem egyenlően jut rájuk idő.