Mi az oka annak, ha valaki megbánta hogy szült? Nagyrészt az, hogy a nőre marad 90%-ban minden?

Szültem 18 és 20 évesen szerettem hogy fiatal anyuka voltam nem bántam meg

Most 43 vagyok és van egy közel 4 éves gyerekünk akit csodának tartok, hogy itt van, de ritka rossz természete van, alig van egy kedves mozdulata, csak üt, köpköd, de így is maga a csoda mert amikor nagy ritkán kedves levesz a lábunkról

Szerintem a segítség hiánya nagyban hozzá tud járulni a megbánáshoz.

Mikor csak te vagy a gyerekkel éjjel-nappal full leépülsz. Férjed/párod éli az életet, de te sosem fogod màr úgy. A megbánás egy jó része szerintem kezeletlen szülés utáni depresszióból fakad és vagy abból, hogy egy nő nem tud azonosul az anya szereppel.

Én ugyan nem bántam meg, de a nőiségemet nagyon nehezen éltem meg. Utáltam a terhességet, szülés csak császárral volt számomra elképzelhető, szoptatni utáltam még menstruálni is gyűlölök. Szerintem ez gyerekkori traumàból fakadt, anyukàm sem volt épp nőies nő, borzalmas szülései voltak, apám meg érzelmileg nem támogatta őt. Nekem ez volt a nő példa előttem. Lehet ezért.

Én néha nagyon szidom magam,hogy nem vagyok normális,hogy bevállaltam egy második terhességet,amikor néha úgy érzem,egy gyerekkel sem bírok. De igen,ez ilyen jön és megy gondolat.

Van egy barátnőm,akinek viszont a sógornője őszintén elmondta,hogy gyűlöl anyának lenni. Azzal indokolta,hogy nincs türelme a kislányához, utálja etetni mert válogatós, utál vele bárhová mennu,mert lassú,stb. Azt is mondta,hogy az a baja,hogy úgy érzi, ő mint ember már nem létezik, nincs semmire ideje,nem élheti a régi életét. Barátnőm szerint pszichológushoz kellene menni a csajnak,de ő nem akar,mert szerinte nem depressziós,hanem egyszerűen így érez.

Szerintem jellemzően azok bánják meg, akiknek a nyakába szakad minden, mert még a gyerek(ek) apjára sem számíthatnak, nemhogy bárki másra.

Nekünk 2 gyerekünk van, 7 és 3 évesek. A férjemmel, amellett hogy mindketten napi 8 órában dolgozunk, egyenlően kivesszük a részünket mind a nevelésükből, mind a háztartásból, mind az összes többi felmerülő tennivalóból, esetleges problémából. És lám, egyikünk sincs rottyon, egyikünk se idegbeteg, egyikünk se gondolkodik ilyeneken, hogy vissza kéne csinálni. De ha ő hirtelen eltűnne, és MINDEN rám hárulna (vagy fordítva), akkor ez egy embertelenül brutális meló lenne. És hát sajnos vannak olyan nők, akiknek mindent egyedül kell megoldani, ilyen vagy olyan okok miatt, nem is kevesen.