Miért nem tudja a társadalom nagyrésze elfogadni, hogy vannak szégyenlős gyerekek?

Számomra furcsa az ennyire visszahuzodo gyerek, de mivel még elég kicsi, sztem még normálisnak tekinthető amit csinál.

Ha óvodás korában sem novi ki, én megnezetnem a helyedben.

Barátnőm kisfia ilyen, senki felé nem igazán nyit, 6 éves és a szűk családon kívül senkihez nem szól hozzá. Sőt, egyenesen földbe gyokerezik a lába, ha vendégségbe megy hozzájuk bárki. Most vizsgálják autiznusra.

Ne aggódj emiatt, az én lányomnak is volt egy ilyen hosszabb időszaka. Én sem értettem miért nem lehet megérteni, hogy csak hagyják békén 10 percig, meg ha még nem nagyon ismer akkor ne mássz az arcába meg csipkedd, böködd, paskold stbstb. Ettől csak egyre jobban befordult és egyre nehezebben oldódott. Sok hónapig tartott ez, most 3 éves, én is próbáltam neki kedvesen elmondani hogy most ide megyünk - velük találkozunk, nagyon várnak, nem kell elbújni mindenki nagyon kedves lesz veled stb. aztán most pár hét alatt mint akit kicseréltek. Hangosan köszön, mosolyog, bemutatkozik, ha olyan rokon puszil stb. Szerintem kinőtte, de egyáltalán nincsen azzal semmi baj ha ilyen, egyébként meg is értem én is világ életemben utáltam ha "csikizés" címszó alatt megbökdöstek stb., hát ettől én sem leszek valami barátságos.

Te csak ne kételkedj magadban, Te semmit nem rontottál el, maradj határozott és ne vedd magadra a károgást, majd elmúlik addig nem tudsz mit csinálni, peregjen le ha beszólnak.

Minél tolakodóbbak annál tovább tart.

"Sokszor más azon elsírja magát, ha valaki idegen hozzászól"

Hát ez azért már túlmegy q szégyenlősségen....

A legtöbb ember azért csinálja, mert egyből a hibát keresik, milyen szar anya vagy, meg biztos valami baja van a gyerekednek vagy valamit elrontottál.

Értelmes emberek felfogják.

Én is zaklatásnak éreztem ezt a viselkedést, nemhogy a gyerek. A kicsik még annyira sensitivek meg is érzik kivel kell távolságot tartani.egalábbis nálunk azt vettem észre, hogy nem mindenkivel volt egyformán szégyenlős, de volt, akitől még 8 évesen is elbújt volna. Oviban, suliban semmi gond nem volt vele soha. Szeret jelentkezni, szerepelni.

Én a másik oldalról tudok nyilatkozni.

Az ilyen gyerekek anyukája sokszor a "jajj mi lesz" anyuka, akinek minden veszélyes, szépen megvárják, hogy a gyerekük gondolkozzon, mérlegeljen, hogy egyáltalán szaladhat-e, mászhat-e, és aztán a viselkedésükkel megerősítik azt, hogy ez helyes. Mint mikor a gyerek megbotlik, és te akkor is dédelgeted, mikor nem akarja, mert szerinted nagyot esett, veszélyes volt.. Általában ezek az anyukák keveset nevetnek(de sosem vallanák be).

Aki nem ilyen felnőtt, az úgy gondolja kapcsolatot teremteni könnyű(tényleg az), és a pozitív hozzáállásával, figyelmével, jó kedvével akarja oldani a gyerek szorongását. Sajnos van, akik túlmennek egy határon(pl gyerekhez érni, képébe hajolni), valószínűleg ők ilyesmire vágynak, vagy idősek, és korábban ez volt náluk a megszokott(arccsípkedés).

Másrészt bennünk van ilyen vágy, hogy "na majd nálam kinyílik a gyerek, mert én jobbfej vagyok" és ha egy kétszer működött és pedig van, hogy működik, és anyuka azt mondja, hogy "nem is értem, miért ilyen közvetlen veled a gyerekem", hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy többször is fog:)

Másrészt ez JÓ a gyereknek. Mármint nem a mód, amit akárki csinál, hanem a szorongás megszüntetése.. Tudod, ez a kérdésben szereplő érzés a SZÉGYEN érzése. Kellemetlen, bénító, rossz, szorongató, úgy érezni, hogy nem vagy elég jó, nem tudod mi lesz, nem akarsz bizonyos helyzetekben benne lenni, ez a félelem, amit igenis fel kell oszlatni(Segíteni kell legyőzni). Most kicsit gondolkozz el, miért érzed úgy, hogy rendben van, ha valaki ilyet érez napjában többször. Szerinted rendben van, ha a gyereked szégyent, félelmet érez napjában többször, ráadásul irreálisan??

Én elvinném szorongásoldásra a gyereket(fejlesztés), mert lelkileg nem oké a dolog, és ugyan nem csak szülőtől lehet, sima alkati adottság is állhat mögötte, de, ha ezt a félelmet támogatja a szülő és nem ismeri fel, hogy ez egy negatív érzés, akkor már az elég árulkodó.. hát na. Nem oké. Onnan tudom, hogy én is ilyen gyerek voltam, és engem is kényszerítettek ilyen helyzetekbe. Örülök neki, hogy néha velem kérették a fagyit, mert így legközelebb már nem féltem, mert rájöttem, hogy le tudom győzni magamtól, nem nagy dolog, mert igaz, hogy aprócska kényszer hatására, de meg tudtam tenni, és rájöttem, hogy meg tudom tenni újra, magamtól is. Más dolog, amihez nem vitt kényszer, egyszerűen nem megy most, felnőtt koromban sem, mert a szorongó nem tud erőt gyűjteni hozzá, egyszerűen irracionális a félelme.. Pl nem tudok megfogni egy pókot sem, tudom, hogy hülyeség, de sosem volt muszáj, így csak felerősödött bennem a dolog, egyre távolabb kerültem az egésztől, és most, a gyerekem kedvéért, mikor muszáj volt levenni róla értem csak hozzá. Utána már könnyebben ment, de most se fogdosom őket szívesen, még kell pár ilyen kényszerhelyzet, mire megtanulom legyőzni a dolgot. De a kényszer, amiatt megtettem.

Értem, hogy védeni akarod, de hosszútávon azzal véded, ha megmutatod neki, hogy tudja uralni, kezelni a világot, ami nem is olyan ijesztő, mint elképzeli. Minden séta előtt mondd el, hogy találkozhatunk nénikkel, bácsikkal, akiknek tetszel, nem fognak hozzád érni, de elmondják, hogy cuki vagy, és megdicsérnek, te pedig mondd, hogy "köszönöm". És ezzel már meg is vagytok. Aki fél, szereti előre tudni, mi fog következni, és ha folyton elkerüli ezeket a helyzeteket, mert van valaki, aki partner ebben, nem fog fejlődni! Ez nem azért van, mert fejlődnie kell. Ezek irreális félelmek, amiket nem képes belátni, kicsit "betegség" jellege van a dolognak, nem fog változni, ha nincs sikerélménye ilyesmiben. Készítsd fel, hogy lehessen sikerélménye, mert abból erőt tud meríteni, ha már egyszer(akár muszájból) megcsinálta! És adj a kezébe útmutatót, hogy mi fog történni, mit csinál majd a másik, és neki mit kell mondania, mielőtt ilyen helyzetbe hozod!

Miért van rendben szerinted az irracionális félelme napjában többször egy kisgyereknél? Miért érzed úgy, hogy ez nem gond? Pláne, hogy olyan területen van, ami ellehetetleníti a kapcsolatteremtésben(új emberek).