Kinek hogy viselte 18-20 hónapos gyermeke, hogy anya eltűnt néhány napra? (Szülés miatt)

Ez annyira változó...

Lányom 20,5 hós volt, mikor jött a kistesó.

PErsze alap, hogy a terhesség egészét vele csinltuk végig. Tudta, hogy baba van a pocakomban, a végén egyre többet mondtam neki, hogy egyszer kibújuk a baba, látta a bőröndöm, megbeszéltük, hogy abban viszek törölközőt a kórházba, ahol a doktorbácsi segít kibújni a huginak.

És semmi gond nem is volt.

1X jött be apával, nagyon örül, a mai napig nem felejtem azt a csillogó szempárt, mikor meglátta a hugát.

Nagyon jól elvoltak apával, semmi baj nem volt, csak nem aludt egész éjjel a hején, mert mikor átment, apa nem vitte vissza, hanem maga mellé vette. Amúgy no probléma.

Utána sem, nem "bosszulta" meg magát a helyzet, nem féltékeny.

Mi is magyaráztunk a lányunknak,(2 éves és 2 hónapos volt,amikor a testvére született) és nem volt gond sem a kórházban töltött időszak alatt,sem itthon az "új családtaggal". Az első napokban kicsit roszul esett ugyan Neki,hogy hugit felveszem Őt meg nem,de ez is el lett neki magyarázva. Akkor már szoba tiszta volt,és amikor a pelust cseréltem a hugin,akkor magyaráztam Neki,hogy azért kell a tesónak a pelenka,mert ő még kicsi,és nincs olyan ügyes mint ő,még nem tud szólni,ha pisilni,kakálni kell. Amikor szopizott,akkor azt is elmagyaráztam neki, miért csüng rajtam. Amikor sírt és felvettem,azt is kommentáltam. 15 hós a kicsi,és össze vannak nőve a nővérével:)

Sokat segít,ha fel van készítve-és ezt nem csak egy testvér érkezésére értem,hanem az ovira,nyaralásra, külön szobába költözésre... Ha fel folyamatosan mesélsz neki ezekről a dolgokról,akkor nagyon fogja várni és nem lesz gond Vele.

Szia, utolsó vagyok.

Megjártam a kórházat, 4 napot voltam bent.

A lányomat eléggé tuningoltam, hogy anya nem lesz itthon, megy doktor bácsihoz a hugival, stb stb...

Tudni kell a lányomról, hogy még soha senki nem vigyázott rá rajtam vagy a férjemen kívül, és még soha nem aludt máshol sem.

Ehhez képest, amikor szülni mentünk a férjemmel csütörtökön, egy baráti házaspárhoz vittük át, és ott is aludt egész éjjel, és nagyon is jól, ugyanúgy mint itthon, este 8-tól reggel 7-ig. Nagyon jól érezte magát, nem volt gond.

Aztán péntek/szombat/vasárnap behozta a férjem a kórházba, és nagyon örült nekem is és a huginak is. Pént-szomb nem volt gond az elválással sem, simán el tudtam köszönni tőle. Vasárnap már egy kicsit sírt, de nem volt vészes.

Hétfőn jöttem haza. Aznap és másnap egy kicsit furán viselkedett velem, ha bármi baja volt, nem hozzám bújt, hanem az apukájához, de harmadnap már odajött hozzám is, megölelt és mondta, hogy szeret.

A húgát első perctől fogva szereti, azzal nincs gond.

Ma 11 napos a hugi, és minden olyan mint régen, csak már 4tagú család vagyunk. A lányom nagyon kedves és aranyos velünk is, hugival is, már szerintem el is felejtette, hogy én nem voltam itthon 4 éjjel. .

utolsó, lemaradt, véletlen elküldtem, szóval drukkolok nektek is, hogy simán menjen, mint nálunk :)

Minden jót!