Egyre kevesebb kedvem van a gyerekeimmel játszani, fog ez javulni?

Ennyi idősen játszótére vittem munka után , hétvégén még gyerekprogramokra ha volt valami jó vagy kirándulni .

JégKorcsolyázni télen,vagy csak biciklizni, görkorcsolyázni,sütit sütünk . 12 éves lányomal kirándulunk mai napig .

Én nekem az fájó emlék, hogy a szüleim sosem ültek le velünk játszani. Mondván játsszunk egyedül vagy egymással.

Én a játszóterezést meg a gyerekprogramra hordást sem tekintem közös játéknak, mivel nincs interakció - hacsak nem sütöd vele a homoksütit és kergetőztök meg bújócskáztok.

Persze legyen olyan, hogy eljátszik egyedül, de legyen olyan is, amikor együtt kézműveskedtek meg együtt legóztok, szerepjátékoztok, társasoztok.

Ha nem is minden nap, de legyen olyan, amikor kimondod, hogy ez dedikáltan gyerekidő, állítotok be órát és akkor azt játszol velük amit ő/ők szeretne/nének.

[link]

Szívesen játszom a 7 éves kislányommal és a 9 éves kisfiammal, ha nem szerepjátékozni kell. Ahogy elkezdtek beszélni, beindult a szerepjáték-ringlispiel, nagyon aktívan részt is vettem ezekben a játékokban évekig, hiszen tudom, olvastam, tapasztaltam, mennyire hasznos ez a fajta játék az ovis korosztálynak, mennyi napközben felgyülemlett feszkót képesek kiszerepjátékozni magukból. Úgyhogy lelkiismeretesen ott ültem mellettük, és babáztam, legófigurákkal játszottam...de már én is megcsömörlöttem. A mai napig előjönne az, hogy amikor legóznak, hívnak engem is, aminek az a vége, hogy legóházat kell építeni, amelyet a legószereplők használnak, közben csudiérdekes dolgok történnek velük. Na, ilyenkor küldöm a férjem, mondván, én éveket végigjátszottam, most jöhet Ő.😊

De társasozni, kártyázni egy élmény velük! Múlt héten 2 órát országvárosoztunk, az is annyira jó volt, már olyan kis okosak, jó Velük játszani.