"Rettegtél" hogy mi lesz ha megérkezik a kicsi a nagy mellé?
Hogy éled túl az első heteket, mennyire borul a régi életetek, mit szól majd a nagy a kicsihez, hogy bírod majd mikor kettő ordít, nem fogja-e bántani a nagy a kicsit, óóóóó annyi a kérdés bennem és egyre jobban "parázok"...
35 h km
Második válaszolóval "tartok", és csak annyival egészítem ki, hogy Neked most magabiztosnak kell lenned, és azt sugározni a nagy felé, hogy mennyire szuper, hogy jön a kistesó, mert ha látja, hogy Te bizonytalan vagy, akkor ő sem fogja "tudni", hogy örüljön-e vagy sem.
Készítsd elő sok mesével, mondd el, mit fog tenni a baba (sír, eszik, alszik, én nem mondtam, hogy játszó tárts lesz, mert az nagyon soká jön még), és akkor minden rendben lesz.
És igen, amikor egyszerre bőgnek, az rossz érzés, én nagyon sokáig ilyenkor a picit hagytam bőgni, mert a látszat ellenére a nagynak lelkileg fontosabb (szerintem), persze minden helyzetben mérlegelni kell, én sem voltam vaskalapos, de a nagynak nehezebb a helyzete mint a picinek, aki automatikusan belenő a "testvérségbe", a nagynak meg tanulnia kell..
Minden jót!
+ adalék: nekem a második terhességem vége annyira nehéz volt, hogy amikor megszületett a pici, minden fáradtság ellenére könnyebb volt, mint terhesen...
1 és 3 éves gyerek anyukája
Hidd el, a 2. baba már sokkal könnyebb lesz! az én fiam is hasonlóan kezdte, mint a tiéd. 7 naposan, mikor jöttünk haza a kórházól, bejelentették, hogy szívzöreje van, ne hagyjam sírni, ne erőlködjön és havonta kell hordani ellenőrzésre... Aztán itthon persze, hasfájós volt, sírt... bekékült... Rohanás a kórházba! Ott egy hét teljes kétségbeesés... A tejem fogyni kezdett.. hazajöttünk, még mindig kétségek... Aztán hasfájás 3 hónapig, ordítással egybekötve :) Szerencsére fél éves korára kinőtte a szívzörejt, de iszonyatosan nehéz volt addig minden nap, nehogy baja legyen. persze, eddigre a tejem elapadt...
Aztán jött a lányom, aki evett, aludt, mint egy kis angyal! mintha kárpótolni akart volna minden kétségbeesett percért, amit az első babánál átéltünk! Ő nem sírt szinte soha, aludt két szopi között... fél évig csak szopott! Ritka nyugodt baba volt! Szóval hidd el, attól,hogy az elsővel nehéz volt, nem biztos, hogy a picivel is az lesz! most már van tapasztalatod, tudod, hogyan "működik" egy kisbaba, nem ijeszt meg minden apróság, mint az elsőnél :))) fel a fejjel, gondolkozz pozitívan, meglátod, menni fog! Sok sikert! Szorítok!!!! még mindig 2.
Sok hasonlo kerdes volt mostanaban, linkeled neked egyet ahol sok hasonlot belinkeltem a valaszomba. :)
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..
Sok sikert! :)
Nem rettegek, sőt nagyon is várom, hogy milyen lesz, ha ketten lesznek.
21,5 hós a nagy, kb 2 hét múlva szülök. Az én lányom imádja a kisbabákat, találkozott már néhánnyal, és mindig nagyon finoman bánt velük: simogatja őket, puszilgatja őket, nézi őket, szóval aranyos velük. Itthon sokat játékbabázunk, pelenkázunk, fürdetünk, csak hogy szokja.
Egyébként is nagyon jó természete van a lányomnak, egy csepp agresszió sincs benne, nagyon szelíd, kiegyensúlyozott, nyugodt, békés fajta.
Persze biztos fel fog borulni egy kicsit a szuper napirendünk, de állok elébe, majd helyrehozzuk. Kb 1 hétig lesz velünk itthon a férjem, utána hármasban maradunk.
Ne rettegj, biztos minden rendben lesz nálatok!!! Gondolj arra, hogy nem te leszel az első anya, akinek két kisgyereke van :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!