Volt már olyan "majdnem" baleseted a gyermekeddel, ami akár végzetes is lehetett volna?

Szerintem sajnos, mindenkivel történik ilyen, és mindenki kiborul. Ez tök normális. Arra kell törekedni, hogy amennyire csak tudod, elkerüld a veszélyes helyzeteket. A maiból például megtanultad azt, hogy erre máskor még jobban figyelj, bármi is volt az.

Nekem még nincs gyerekem, de velem rengetegszer történt.

Viszont barátnőmmel volt egy nagyon durva. A gyereke másfél -2 éves lehetett, már nem emlékszem, melyik bevásárló központban voltak. Talán ettek, vagy nem tudom már, de ugye ez nem az a korszak, amikor a gyerek túl sokáig meg tudna ülni egy helyben.(Egyébként se az a típus.) Nem voltak sokan, így barátnőm hagyta, hogy körülöttük mászkáljon, szaladgaljon pár méteren belül egy üres térben. Ki gondolná, hogy bármi baja történhet, max. elesik és feláll, ahogy naponta többször. Csakhogy a gyerek odaszaladt a központ üvegfalához. Akkor derült ki, hogy a padló és a fal között van egy rés! A gyerek beleesett és ott csimpaszkodott ég és föld között az emeleten! Szerencsére beszorult kicsit és fel tudták húzni gyorsan, de gondolhatod, hogy az a pár másodperc nem annyinak tűnt. Még most is futkos a hideg a hátamon, ha belegondolok. Felháborító szerintem, hogy egyáltalán van ilyen hely. Persze, nagyon sok szerencsétlen körülménynek kell egyszerre jelen lenni, hogy ilyen történjen, de lehetett volna ezt nulla százalékos esélyre redukálni, ha nem hagynak ott akkora hézagot.

4, 5 évesen levette az éppen kész lett tűz forró leves fedőjét, és ezt onnan tudtam meg hogy jött utánam a mosdóba, és örömmel újságolta h már mennyit nőtt, mert elérte az edényt és milyen jó illatú a leves.

Azt hittem megnyilik alattam a föld, remegtem, zokogtam, hálát adtam az égnek, öleltem és kerdeztem hogy merte ezt megtenni, mikor tudja jól hogy forró a leves (együtt főztük, és közben is többször elmondtam h egyedül oda nem mehet ). Forrázástól mindig tartottam és erre különösen figyeltem, így e levesfőzés közben is, mégis megtette.

Ő már úgy érezte hogy tud főzni és ezt egyedül is meg tudja csinálni.

Pokoli volt, lepörgött előttem hogy a forró gőz megégeti és magára rántja. A durva hogy megtettem az óvintézkedést és beljebb toltam a levest és így is elérte

10 éves koromban, a húgom 1-2 éves korában lenyelt egy ötforintost..

Anyukám lélekjelenléte miatt szerencsésen végződött a dolog. Nagyon rossz volt átélni, így 26 évesen is érzem, amit akkor. Borzalmas, hogy nem tudtam semmit sem csinálni, csak vártam, hogy sikerüljön és minden rendben legyen. A wc felett rázta anya a hugomat, amikor hallottam, hogy a kagylóban csörrent a pénz... Nagy kő esett le a szívemről.

Nagyon vigyázni kell, félelmem azóta is ez...

Több is.

Ez nem az utolsó volt, de ami a legjobban megviselt, hogy majdnem folyóba fulladt.

Nem mehetett be..

Csak bokáig ment, nem is mély helyen…

Azonnal ki akart jönni, ahogy szóltam, de megtántorodott.

Elvitte a víz.

Szerencsére gyakorlott folyóparton élő vagyok így tudtm mit kell tenni…mivel árgus szemekkel néztem, így időben sprinteltem (3 m-re a parton álltam)

Ki tudtam szedni…

De naggggyon féltem még most is ráz a hideg, pedig ez májusban történ.

( ekkor 2 éves volt)