Játszótéren szoktátok figyelni a többi anyukát?

Osztom Carmen véleményét.

Nem érdekel, hogy ki hogy beszél a gyerekével, amíg az én gyerekemet békén hagyja.

Jaj de nem szeretem az ilyen kérdéseket!Amikor egy-egy kiragadott pillanat alapján ítélkezünk, fintorgunk, közben meg saját magunkat vállon veregetjük, hogy bezzeg mi sosem csinálunk ilyet...

Pedig DE! Minden anyuka életében vannak olyan pillanatnyi történések, amiken egy másik ember felháborodhatna. Egy szerencsétlen mondat, egy ingerültebb pillantás, egy hangos szó... De nem ismerjük az előzményeket, hogy mi miért történik.

Szerintem ez olyan kicsinyes és gonosz dolog, hogy figyelgetjük a másik anyát, és a nevelési módszereit...

Most a tegnapi hazafele seta jutott eszembe a babakocsiban ulo kislanyommal. A kislanyomnak piszkos volt a keze, de kozben haladtunk, es azt mondtam neki, hogy: "Mindjart ad anya neked kendot, mindjart ad anya neked kendot." Nem voltam ingerult, csak nyugisan mondtam. Erre egy idosebb bacsika hallom utanam mondja: "Ne tessek bantani a kicsit!"

Csak mosolyogtam, de megtortent mar velem, hogy a korulmenyek ugy hoztak, hogy a gyerek uvoltott, egy olyan kornyeken voltam eppen, ahol fel volt turva minden, kivenni nem tudtam a kocsibol, hogy vigasztaljam, meg velunk volt 6 eves keresztlanyom is, es azt kellett lassam, hogy a nenikek megvetoen neznek ram, hogy milyen szornyeteg vagyok. Akkor sirni tudtam volna a keserusegtol. Tudom, hogy nem vagyok a legjobb, de a gyerekemnek a legjobbat probalom nyujtani.