Mikor érdemes beíratni a gyermeket valami sportra?

Szerintem érdemes több helyre vinni. Minél hamarabb kezd sportolni, annál jobb, mert annál nagyobb az esély rá, hogy profi lesz belőle. Lásd Andre Agassi, akinek már születése után szinte egyből egy kis teniszütőt adtak a kezébe, hogy a feje felett lógó játékokat azzal üsse. Nyilván a tenisz egy olyan sport, amihez több tízmilliós tőke kell itt Magyarországon, ráadásul a világon nincs annyi kókler edző, mint itt, úgyhogy ezt nem ajánlom. Amúgy mindenképpen érdemes úszni megtanítani, mert szerintem röhejes ha valaki nem tud. Emellett sakkozni is jó ha tud, 5 6 évesen már be lehet íratni szakkörre. Nagyon jól fejleszti a memóriát és gondolkodóképességet, tehát már óvodás korban lehet tanítani és gyakoroltatni vele az alapokat. Ebbe beletartozik az, hogy melyik figura hogyan lép, melyik négyzet milyen színű, aztán lehet olyan feladatokat csináltatni vele, hogy mondjuk ha a bástya az A4-en van, akkor melyik négyzetekre tud elmenni, ha nincs akadály, és ezt lehet az összes többi bábuval, és akár idővel cifrázni, hogy mondjuk akadályokat rakunk a bábuk elé, pl egy gyalogot az A7re teszünk, így az A8ra már nem tud elmenni az említett bástya. Polgár Juditnak vannak könyvei, amik kifejezetten ezzel foglalkoznak, pár ezer forint, és rengeteg ilyen gyakorlat van benne, és gyerekeknek való kifejezetten. Persze nyilván végtelen kombináció van, tehát a könyvbe nem fér el minden, csak megmutatja hogy miket hogyan lehet, és ezeket utána a szülőnek kell a gyerekkel gyakoroltatni. Küzdősportot is elsőként elkezdheti, amire a birkózást és Muay thait ajánlom. Így ha szükséges, akár földön, akár állva meg tudja majd védeni magát, amivel brutális önbizalma lesz, arról nem beszélve, hogy micsoda fizikummal fog rendelkezni 14 15 évesen, és minden csaj rajta fog lógni. Emellett, ha versenyezni akar, akkor meglesz bőven a képessége arra, hogy MMAzzon. Garantálom, hogy nagyon hálás lesz érte tinédzser korára, mégha nem is fogja kimondani. Én 23 évesen kezdtem bele küzdősportba, és a versenyzés nem valószínű, de ettől függetlenül nagyon jó közösségbe kerültem, ami rengeteget javított rajtam, amellett, hogy az átlaghoz képest mostanra már ütőképesebb vagyok, tehát ha kell, megvédem magam. Előtte sose tudtam volna elképzelni, hogy nit csinálok, ha bajba kerülök és nem tudok elfutni.

Mivel személyes tapasztalatot is akartál, leírom az enyémet. Nagyon hamar megtanítottak sakkozni, be is akartam iratkozni elsőben szakkörre, de sajnos valamiért nem tettem. Sajnálom, hogy szüleim nem erőltették. Egész kiskoromban már vittek úszni, és hiába utáltam, megtanultam, és nagyon jó állóképességet is adott. Óvodában meg első másodikban suliban fociztam, és csak 7 évesen kezdtem el teniszezni, mert megmondta apa, hogy el kell járnom mostantól golfozni. Mivel ő párszor vitt és nagyon nem élveztem, mondtam, hogy biztos nem, kérdezte, hogy akkor mi legyen? Tenisz. Ja, beugrott, óvodában volt tenisz, és mondták nagyon tehetséges vagyok, de első másodikban a foci érdekelt mert az volt a "menő". Teniszt versenyszerűen toltam, sokszor utáltam, főleg a kondiedzéseket meg a stresszt, de korán megtapasztaltam, ennek köszönhetően sok mindent, például kapcsolatok terén is. Gimnáziumban jóval érettebb voltam a korosztályomnál már. Amit sajnálok, hogy sose mertem mondani, hogy küzdősportot űznék, mert tudom nem engedték volna. Mai napig nem tudják ősök, hogy csinálom, mert kiakadnának :D de már nem tudnak beleszólni, de inkább kímélem őket.

Lényeg a lényeg, hogy szerintem érdemes sokmindent kipróbálni, és akár több dologra is járatni a gyereket, viszont nagyon fontos, hogy már korán el kell kezdeni. Az alapvető dolgokat pedig, hogy úszás , hiába nem szereti, vagy bömböl hogy hideg a víz, bele kell lökni, és meg kell tanítani. Alapvető képesség.

Hozzátenném, hogy a pénz se legyen tabutéma, ahhoz, hogy ne legyen felnőttként teljesen inkompetens pénzügyileg, már érdemes elkezdeni korán beszélni róla, hogy hogyan kell vele bánni, és hogyan kell többet csinálni stb. Emellett nagyon fontos, hogy nyelvet tanuljon. Angol mellett egy harmadik minimum kell, amit anyanyelvi szinten tud beszélni felnőtt korára. Ehhez vele is angolul kell pl már fiatal korától kezdve kommunikálni, lehet vele meséket filmeket idegennyelven nézetni, stb. Videojátékok, és hasonló pazarló elektronikus szórakoztató dopaminbombák nagyon károsak, így ezek ne legyenek otthon. A tanuláson is legyen nagy hangsúly, főleg a matematikán a nyelv mellett, hogy pénzügyi vagy jogi irányba el tudjon menni könnyedén továbbtanulni, és értsen a számokhoz.

Ha egyszer elkezd versenysportolni bármit, az nagyon király, viszont amíg nem tud fiatalon országos bajnok lenni, tehát nem kitűnőek a teljesítményei, adott esetben a tehetség mellett, addig ne ámítsátok magatokat, hogy világbajnok, Wimbledon nyertes, stb lesz. Nálunk ez nagy hiba volt, mert hihetetlen tehetséges voltam, viszont mentálisan rendkívül gyenge, így versenyezni nem tudtam, és legtöbbször már egy két meccs után elvéreztem (egy átlag teniszversenyen volt 3 4 forduló, egy országos bajnokságon akár 5 is teniszben). Na egy országos bajnokságon már 13 14 évesen minimum elődöntőig el kellett volna jutnom, hogy lehessen arról beszélni, hogy ebből valaha profi karrier lesz. 16 17 éves korára, az ember már nemzetközi eredményeket kell hogy elérjen. Ez most tenisz, de azt gondolom, hogy ez más sportban is hasonlóan működik. Versenyezni pedig amúgy mindenképpen kell azt gondolom, lehet ezt hobbiból is csinálni. Csak ne legyen feltéve egy lapra minden, úgy, hogy az eredmények nincsenek ott. Nálam tizedik osztályig a tanulás nem volt prioritás (annyira minimum volt az elvárás, hogy hármasnál rosszabb ne legyen év végén semmiből a bizimben) , mert csak a tenisz számított, hogy egyszer profi leszek. De a közelében nem voltam. Így aztán amikor abbahagytam, hogy nem akarok többet versenyezni, ott voltam, hogy mostantól akkor tanulni kell, amit lényegében, úgy igazán, soha nem csináltam. Ez nagyon megnehezítette a dolgomat tanulmányi téren, főleg a depressziónak félrediagnosztizált adhd-m miatt. De ez más történet. Ha még jut eszembe valami, majd leírom. De akár tehetsz fel kérdéseket privátban is, ha jobban érdekel valami.

Amúgy már várom a tutyi mutyi szülőket, hogy lepontozzanak, akik egész nap a kólát isszák, és soha semmit nem vártak el a gyereküktől se szellemi, se fizikai téren, hanem hagyták hogy 6 7 éves korától a számítógép előtt üljön, elpazarolva a legfontosabb éveit.

Semmit. Most járunk babúszásra fél éves korától, de ez inkább apa-lánya idő volt mint sport. Megy az apukájával taekwondora 4 danos mester, de nem kell edzenie.

Még nincs 3, de én nem erőltetek nála semmit, pláne, ha valamit utálna. A gyerekkor fontosabb mindennél, a játszótéren pedig minden van, ami kell egy ekkora gyereknek.

Nálam általánosban erőltették a kézit, majd a kung fut.

Mégis egyetemen kezdtem el judozni és lettem többszörös aranyérmes. Mert az érdekelt, azt én választottam.

6 éves korig biztos nem terhelném feleslegesen a gyereket.

Ha van kedve, mehet most is, de az nagyon jó, hogy fel vagytok rá készülve, nem lesz tartós. Ha egyelőre nem tetszik majd neki, az se baj, lehet próbálkozni, mutatni neki alternatívákat később is.

A fiam öt éves lesz, most kezd karatézni, mi alig tudjuk hazarángatni.

Nah, tudtam, hogy le leszek pontozva 🤣

Az már nyilván nincs leírva, hogy miért!!!

3 jól írja, a gyerekkor a legfontosabb, az első 18 év dönti el, hogy mennyire lesz sikeres az ember, jó élettel. Csak azt értelmezi félre, hogy hú a gyerek semmit ne csináljon, semmi ne legyen "ráerőltetve", ha akarja, akkor üljön otthon egész nap... Hatalmas hiba. Ez az időszak, amikor fel kell készíteni szellemileg és fizikailag is a felnőtt létre, hogy egy karizmatikus, magabiztos, erős személy legyen belőle, aki akár fizikai, akár szellemi csatatéren helyt tud állni.

Én úszni jártam, mert a szüleim úgy gondolták, hogy hasznos és ismerős ajánlott egy nagyon jófej úszásoktatót. Magabiztosan úszok és egyedül is szívesen járok a mai napig.

Emellett balettra is vitt anyukám, mert tesóm járt és ő szerette. Hát, nekem nem igazán jött be, de szerencsére a szüleim nem csináltak belőle gondot, simán kiírattak. Váltottam taekwon-dora, azt nagyon szerettem. Apu is űzi ezt a sportot, ő vitt el az edzésekre, de nagyon bejött. Tornára és néptáncra is jártam, ezekkel elvoltam, mert mozogni szerettem, de nem hiányoznak, hiába hagytam abba már régen.

Érdemes megnézni, hogy az ovi mit kínál vagy körülnézni környéken, hol fogadnak már ilyen kicsi gyereket. Pl nálunk a taekwon-dot hat éves kortól ajánlotta az edző.

8-as vagyok. Kimaradt, hogy úszni és balettozni jártam oviban, a többit már általános iskolában kezdtem.

Egyébként lehet egy módszer az is, hogy összegyűjtöd a szóba jöhető sportok listáját és a gyerekre bízod a választást.

Nagyon szimpatikus a hozzáállásod, hogy nem fogod erőltetni, ha nem tetszik neki. :)

Én 6 évesen kezdtem sportolni, és azóta rendszeresen csinálom, szeretem (nem maradtam az eredetileg kiválasztott sportnál, elég sok mindent kipróbáltam azóta). Kérdezd meg tőle, mire szeretne járni, vess fel lehetőségeket, és majd kiderül, mi érdekli. Nem kell feltétlenül most azonnal (de ha már beszokott az oviba, most is lehet), de néhány éven belül érdemes találni valamit. Ha nem tetszik neki, nem kell erőltetni, együtt találni kell mást. Nagyon fontos, hogy sose érezze kényszernek, és szép fokozatosan szokjon bele, legyen esélye beleszeretni. Ha kicsiként megszereti, nyert ügy, de ha valamiért rossz élmények és negatív tapasztalatok kötik a sporthoz, azt nehéz lesz áthidalni később. Az is fontos, hogy tudd, mi zajlik egy edzésen. Ahol súlyokat emeltetnek kicsi gyerekekkel, a hétvégéket is "elkérik" edzésre, olyasmiket csináltatnak a gyerekekkel, ami rosszul hat a fejlődő csontokra, izmokra, ízületekre, és erőltetett (!) versenysportra programozza őket, az kuka. Nem baj, ha később versenyezni kezd, akár sportoló akar lenni, de egészséges (testi-lelki) kereteken belül tegye.

Egy 3 éves egyébként is egész nap pörög, futkározik, viháncol, ezeket az energiákat lehet fordítani játékos sportra is (ha az csak foci a kertben, séta az erdőben stb. is), így már kisgyerekként jó állóképességre tehet szert, jól fog fejlődni, hisz a kisgyerekkori sok mozgás megalapozza az egészségét felnőttként... dehát minek magyarázom.

Szóval első körben jó lehet bármi, a lényeg, hogy megszeresse magát a mozgást :).