Hogyan kell egy 5 évessel megértetni, hogy megrongált egy használati tárgyat és ilyet nem csinálunk?

Az enyém akkor szokott túlreagálni ha érti miről van szó és bűntudata van.Még nem tudja definiálni úgy ezt az érzést, mint pld ha haragszik, mert eddig még nem volt neki sok oka arra, hogy bűntudata legyen, de már érzi, hogy valahogy nem jó.

De mondjuk azt is megfigyeltem ,hogy újabban manipulálni is próbál ilyenekkel néha:)

Nekunk pont nemreg volt egy hasonlo eset.

Az apjaval mentek valami barathoz, 150 km-re ( elvaltunk ), otthagytak a vizes uveget. Az apja egybol rendelt este egy masikat.

Ket hettel kesobb, az iskolaban hagyta a (mar uj ) uveget, ugy jott haza mondja, otthagytam, elveszett, nembaj, rendelunk ujat.

Na akkor mondtam neki,hogy nem, nem igy mukodik, nem rendelunk, meg kell keresni, na akkor elkezdett sirni, de megertette, mert masnap mondta a tanarneninek, megkerestek es persze meglett.

6 eves, ugyhogy nem sokkal idosebb mint a tied.

Valami peldat kell hoznod, vagy mutatnod.

Dekortáblákat festek. A 2 éves lányom odajött egyszer mikor csináltam és zsíros kézzel hotzányúlt, hogy ez mi. Ottmaradt az ujjlenyomata. Iszonyú mérges lettem és látta a reakciómat, meg is szeppent. Mikor lenyugodtam elmondtam neki mi történt és miért lettem mérges. Megértette. Azóta magától mondja, hogy nézni szabad, de hozzányúlni nem.

Valószínű a reakciód nem volt elég hatásos, így nem volt súlya. A hegyi beszédet a mennyit kell érte dolgozniról meg úgysem fogja komolyan venni. Máskor mutasd ki jobban hogy nem oké amit csinált, hogy vannak vörös vonalak, ami már nincs tolerálva.

Én úgy tudtam vele megértetni, hogy erős érzelmeket váltott ki, és nem titkoltam el, ha tönkretett valami fontosat, látszott, hogy dühös és szomorú vagyok, és el is mondtam, volt, hogy kiabáltam vagy sírtam.

Nagyon gyorsan felfogta, mondjuk már 2 évesen ez volt.. 5 évesen már tudnia kellene, bele kellett volna ivódnia, hogy "ez rossz, ilyet nem szabad".

Én is úgy csináltam ahogy a 16-os írja.

Próbáljátok ki azt, hogy ha valami tönkremegy vagy eltörik, akkor nem vesztek helyette azonnal másikat. Ha a saját játékát tette tönkre, akkor azt ő dobja ki a kukába és nincs helyette másik.

Ami a zsebpénzt illeti: 5 évesen szerintem nem kicsi már a zsebpénzhez. Nyilván nem érti még a különbséget a 200 és 20.000 Ft között, de pl. próbálhatjátok úgy, hogy csak 200-as érméket kap és ha elmentek a boltba, akkor elmagyarázod neki, hogy a Túró Rudi 1 érme, az új dömper meg 10 érme. A (fizikai) mennyiségi különbséget már kisebb korban is értik.

Nálam attól függ, hogy direkt csinálta-e vagy véletlenül. Elég drasztikus vagyok....

Ha véletlen volt, akkor megdorgálom, hogy nincs a házban futkozás vagy csak nézzen jobban maga elé. És kötelezően segítenie kell megjavítania a tárgyat, akkor is, ha úgy már nem is működik. Ha rendetlenség van miatt, együtt kell rendet tennünk. Ez volt, hogy elvette a fürdés előtti mese időt. Abban az időszakban extra figyelmes volt.

Ha direkt csinálta és még élvezte is, akkor fogtam valamijét és az orra előtt tönkre tettem. Volt, hogy egy színezőt téptem el, majd kuka, az én tönkre tett holmimmal együtt. De volt olyan is, hogy nekem kellett adnia valamit, ami neki fontos volt vagy szerette. Egy duplofigurája bekerült a szekrényembe. Nagyon rövid időn belül megtanulta, hogy mi a helyzet. Más dolgait sem rongálja azóta direkt.

Egy válaszoló írta:

"Lehet elkellene kezdeni neki kis zsebpénzt adni ha valami ügyeset és nehezet csinál, esetleg extra házimunkát csinál (az ő szintjén persze) és abból vehet játékot magának. Ha eltöri, akkor újra "dolgoznia" kell hogy telljen rá. De mondom nem vagyok expert, még kisebb az egyszem gyerekem."

Reagálásom:

A második fele adott esetben működhet, viszont a fő tényezők közé az életkor tartozik (életkori sajátosságok, kisgyerekeknél szinte évente jelentősebbek az eltérések, míg egyéni eltérések súlya általában sokkal kisebb, 8 éves kor előtt), azaz életkortól is függ,

valamint fontos tényező továbbá az adott helyzet, körülmények.

Az idézet második felében írtak egyébként Jean Jacques Rousseau tipikus gyermeknevelési elveit tükrözik.

Egyetértek avval egyébként.

Az idézet első felével már nem annyira. A jutalmazás kivételesen működhet adott esetben, 3 éves kor előtt, jobb híján. 3 éves kortól viszont már van súlya a magyarázatnak is a kisgyermek felé, a jutalmazást viszont onnantól el lehet, és kell is elkerülni a meglátásom szerint, még akkor is, ha magyarázol mellé. A magyarázat hasznos tényező bár, viszont a szoros értelemben vett jutalmazás esetén sajnos inkább csak a jutalom érdekében fogja megtenni a gyermek az elvártat, aminek sok értelme nincs.

Annak van értelme, amikor azért tesz meg valamit egy gyermek a kérésünkre, hogy megvitattuk vele, vagy adott esetben rávezettük.

(A büntetés témaköre detto: ne azért tegye meg, mert fél, hogy büntit kap, ha nem tenné meg az elvártat, vagy fél, hogy böntit kap, ha olyat tesz, amitól óva intjük; hanem azért jó, ha megteszi az elvártat, mert megértette, és maga is erre a következtetésre jutott - három évesekkel elemi szinten már többnyire el lehet érni.)