Lehet komoly baja attól, hogy beleivott a koszos vízbe?

Én se értem ezt a hánytatós dolgot, mindha vegyszert ivott volna.

Nem lesz tőle semmi baja.

1. Feleslegesen kinoztad a gyereket

2. ahogy elottem is irtak, ez nem vegyszer, attol, h kijott nemi hanyadek, sajnos a baci, virus, eloskodo stb. mar bejutott, az igy nem tud tavozni

3. Miert nem ontitek ki azt a poshadt vizet?

Nezd, nekem nem kell megmagyaraznod semmit. Eleg egy annyi is, hogy igen, hulye voltam.

De az kinzas, hogy valakit meghanytattnak, lenyomjak a nyelvet es visszajon a cucc, FELESLEGESEN.

Elobb ki kellett volna onteni a poshadt vizet, meg utazas elott, es figyelni kell minden lepeset egy ekkora gyereknek.

Megesik az ilyen, valszeg nem tortent semmi extra, sem a beleivastol, sem a hanytatastol, de tessek jobban figyelni a jovoben, ez a lenyeg.

Aki egy kicsit is tisztában van az emberi szervezettel, tudja, hogy a kórokozók nem fognak kijönni a hánytatással. Sőt, a mikrosérülések miatt, amik a nyelőcsőben keletkeznek, könnyebben jutnak be a szervezetbe, hiszen a gyomor ezért is van. A gyomorsav a kórokozók nagy részét megsemmisíti. Viszont már amikor a szájába vette bejuthattak a szervezetébe. A gyerekednek pedig teljesen felesleges szenvedést okoztál. Senki nem mondta, hogy kést döftél a hátába, nem

Kell túldramatizálni, csak én előbb gondolkodok, utána csinálok olyat, ami nem jó a gyereknek. Tessék ez a tudományos magyarázata miért csináltál hülyeséget. A pökhendi stílusod meg elég bicskanyitogató. Én az első kommentemben egyáltalán nem bántottalak, pedig azt gondoltam, te jó ég. De fel vagy háborodva mindenkin és tapsikolsz a hozzád hasonló tájékozatlan kommentelő baromságán, sőt azt írod végre valaki. Bírom az ilyen szülőket, akik tíz körömmel ragaszkodnak a hülyeséghez. Mondhattad volna, hogy igazatok van nem kellett volna, de bepánikoltam, de te nem, inkább fel vagy háborodva.

Btw ha vegyszert ivott a gyerek sem hánytatunk. Azonnal mentőt hívjatok ilyenkor.

Itt kommunikációs stílusban nagyon el vannak tájolva egyesek, de ez az egész kategóriáról elmondható. A kommentek többsége erőszakos és bántalmazó. Egy erőszakmentes, normális komment a témában így hangzana: “Szerintem nem lesz baja, nyugodj meg. Értem, hogy megijedtél és mindannyiunkkal előfordult már, hogy meggondolatlanul cselekedtünk egy helyzetben, de a hánytatás valószínűleg nem segített rajta.”

Nem így: “ Nem sok eszed van, ez a hánytatás kiakasztott, nem hiszem, hogy értelmes felnőtt nőnek ilyen eszébe jut.”

Itt vélhetően senkinek sincs orvostudományi/mikrobiológiai végzettsége (még egy reál diplomája se, ahogy elnézem), úgyhogy azt ilyen nagy mellénnyel nem kéne osztani, hogy ennek a világon semmilyen kockázata nincs. Egy lavórnyi vizet meg egy 600 négyzetkilométernyi élővízhez hasonlítani nonszensz - egyszerűen. Gondolkodjunk már, mielőtt leírunk valamit, egy vérhas megbetegedést kiváltani képes baktérium- vagy amőbapopuláció hányszorosára hígulna a Balatonban két másodperc alatt?!

Volt itt egyszer egy olyan kérdés, hogy nem bio répát evett a gyerek és lehet-e tőle baja. Pont ilyen fennhéjázó és ledorongoló hozzászólások érkeztek rá, hogy milyen hülye az anya, hiszen neki sincs baja a répától, meg “mi is felnőttünk rajta”, amikor bakker, általános iskolai biológia órának témája, hogy 3 éves kor alatt hiányzik az az enzim, ami biztonságosan lebontja a nitrátot, ami nitritként fulladásos halált idéz elő. [link] Mindig erre a kérdésre asszociálok az ilyen egysíkú válaszokból…

Az meg szimplán érzelmi intelligencia (és szövegértés?) kérdése, hogy ha már a kérdéskiírásból nyilvánvaló, hogy a kérdező őszintén bánja, hogy nem ürítette ki a medencét és belátja, hogy hibázott, akkor komolyan, de mi az értelme folyamatosan ugyanazt leírni, amit ő is tud, hogy ki kellett volna önteni a trutyit?!

- Bánom, hogy nem ürítettem ki a medencét!

- De miért nem ürítetted ki a medencét?

- Ki kellett volna ürítened a medencét!

Az komolyan segít itt valamit a kommentelőkön, ha a többször ostorozná magát írásban, hogy milyen hülye volt? Ha úgy érzed, neked ettől jobb lesz vagy jó érzéssel, elégedettséggel tölt el, ha azt mondod valakire, hogy hülye és ő elismeri, sürgősen menj terápiára.

Végezetül, ha itt van olyan szülő, aki soha nem hibázott, soha nem hagyott semmit elöl, soha nem esett le a gyereke sehonnan, soha nem sértette meg magát stb., annál majd térjünk rá vissza a gyerek 20-30 éves korában, mennyire is sikerül neki saját lábra állnia, bízni a saját képességeiben és megtalálnia a helyét a világban.