Testvérek közötti féltékenységet, hogy lehet kezelni?
Két fiam van 12-5 évesek. A nagyobb nagyon megfontolt, komoly. Lassan eszik eszik, nem nasizik.
A kisebb ennek az ellentéte, megenne mindent ami látszik is rajta, próbálunk határt szabni.
Most már a kicsi tombol ha a nagyobb enne valamit. Pl reggeliznek, a nagy eszik egy kiflit paradicsommal sonkával. Ezek után enne pl joghurtot a kicsi már elvenné. Pedig ő már evett.
Ha elmegyünk fagyizni a nagy egy gombóc fagyit kér, a kicsi kettőt. Olyan gyorsan megeszi a kicsi, hogy a nagyobb egy gombócáért üvölt de minden így van. Belefáradtam az állandó harcba. A nagyobb már inkább oda adja az övét csak csend legyen.
Kemények akarunk lenni, ne legyen hiszti de nehéz. Pl étteremben kezdte a cirkuszt, neki miértfogyott el hamarabb az étel.. férjem kiült vele a kocsiba. De ezzel elrontotta mindenki estéjét.
De ez megy mindenért,mindenhol.
Nem kapná meg amiért hisztizik, a nagynak sem engedném hogy odaadja. Ha szépen kéri az persze más, de a nagyobb csak azért mondjon le róla, mert a kicsi hisztizik.
5 évesen már úgy zavarnám büntibe az ilyenért mint a huzat.
Mondom ezt egy 8 éves és egy 3hónapos gyerekkel.
Nekem ez nem kifejezetten féltékenységnek hangzik, csak szimpla mohóságnak, mert csak az étellel kapcsolatban említettél példát. Erre pedig neked kell nevelni, mert ez a testvérétől függetlenül előjöhet.
Ha orvosi indoka nincs ennek a habzsolásnak, akkor még az étrendjét gondolnám újra, hogy biztosan megfelelő e az életkorának, nem kap e túl sok gyors ch-t, amit hamar lebont és újra éhes, neadjisten túl sok cukrot, ilyesmik.
Egyenlőséggel. Nem vennék pl: két gömböst a kicsinek, ha a nagy egyet kap.
Nálunk is jobb evő a kisebb, de nem kivételezünk vele.
Voltunk vele kivizsgáláson de ott teljesen egészséges volt. Pajzsmirigyre is vizsgálták.
Nem csak az ételben de mindenben harcolni akar a nagy tesóval. Ilyen pl most a nyár, a nagyobb megy a barátokkal bringázni, együtt lógnak. De ő bármi van elér telefonon vagy mi őt. A kicsi is bandázhat, játszótéren, jöhetnek ide oda a barátai és ő is. Mindig visító rohamja vannak, hogy ha a nagy elmegy..
Pedig a kisebb sokkal jobban "szeretgetve" van, de mindig is voltak vannak szabályok. Csak már nem bírunk vele. Kezelhetetlen, hisztis, makacs. Direkt figyeltem őket a nagy olvasott a kertben, a kisebb homokozott, erre elkezdte homokkal dobálni a nagyot csak úgy.
Látszik, hogy mennyire zaklatott, fusztrált ha csak a nagyobbal egy légtérben van. Segíteni szeretnék neki, mert a családi életünk erre rámegy. Az apjuk, nem partnert ebben, hogy jó szóval, beszélgetéssel oldjuk meg. Ő mostanában keményen leszidja, lekiabálja. Elfogyott a türelme.
Szerintem is keress szakembert, mert ez nem normális viselkedés. Ha a nagyobb nem lenne ilyen nyugodt természetű, nem tudom mi lenne veletek. Az átlag 12 éves ilyenekért simán összehajtogatja a kicsit. És talán itt is lehet a probléma, hogy a kicsi az azért ekkora kis köcsögpalánta, mert a nagy nem rkata helyre és nem húzta meg a határokat, aztán most mindenki fejére nőtt. A családban is van ilyen habitusú gyerek, ott is a nagy az okosabb, mert belefáradt úgymond, pedig a nagy csak 6, a kicsi meg 4. De azért ő sem tűr mindent, amikor nagyon túltolja a kis görcs, akkor lerendezi, vagyis próbálná, de egyrészt s kicsi csak egy fél fejjel alacsonyabb már és erősebb testalkat, az anyjukat meg sosem érdekelte, csak kapja meg a kicsi amit akar, és akkor csend van.
Nem vagyok ilyen helyzetben, nem tudom neked sem megmondani, hogy mit tegyél. De ez így senkinek sem jó. A nagy tiszta elnyomott, biztosan frusztrált, a kicsit ezért utálni fogják mindenhol kb. Akárhogy ordít vagy erőszakoskodik, határozottan kapcsolnám le már a szándéknál. De ez már szinte megszokás nála, így nehezebb. Kérjetek segítséget szerintem
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!