Mikor érdemes elvinni a gyermeket ADHD vagy egyéb idegrendszeri problémák megállapítására? Szerintetek felesleges aggódnom, vagy tényleg lehet valami?
Kisfiam 2.5 éves.
Csecsemőként is állandóan járt keze-lába, tényleg mindig.
Nagyon gyorsan tanulta meg a nagymozgásokat, nem volt ideje egyet gyakorolni, mert 2 nap és lépett a következőre.
Nem marad csendben soha, állandóan zizeg, hörög, valamilyen hangot mindig ki kell adnia.
Nem tanul semmiből, állandóan veszélybe sodorja magát, teljesen mindegy, hányadjára ütötte be magát.
Hatalmas a fájdalomküszöbe, esések miatt szinte sosem sír.
Nagyon válogatós, alig eszik, mindig elkalandozik, vagy beszél közben. Egyébként is egész nap beszél-azt viszont meglepően szépen, hosszabb mondatokban is.
Nagyon impulzívan reagál dolgokra (öröm v bánat), néha bekattan, pl. egyik pillanatban nagyon boldog, hogy megyünk valamelyik rokonhoz, mire odaérünk, már bőg, üvölt, földhöz veri magát, hogy menjünk haza, az ajtón sem akar bemenni.
Nagyon szemtelen, folyamatosan visszabeszél, dirigál, van, hogy mérgében üvöltözik az arcomba.
Társaságban a semmiből hozzávág dolgokat a többiekhez, legyen az bármi, ami a kezébe kerül.
Indokolatlan félelmei vannak (pl. meglibbent a szél egy papírzsebkendőt).
Egyáltalán nem fogad szót, "csakazértis" csinálja, amit nem kellene, közben simán arcon röhög, utcán sétálni nem lehet vele, mert rángat, üvölt, hogy nem fogja a kezem, amúgy pedig elszalad.
Még mindig - ortopéd orvos szerint rossz szokásból - lábujjhegyen jár.
Ha új dolgot kap, legyen az játék, ruhadarab, kell 2 hét, hogy megbarátkozzon vele, mert amint meglátja, üvölt és kántálja, hogy nem tetszik.
Elfáradtam. A legutóbbinál, mikor az arcomba kiabált, már nagyon elszakadt a cérna, és nagyon mély levegőt kellett vennem ahhoz, hogy ne pofozzam fel, és eldöntöttem, hogy a dolgok után szeretnék járni, mert beleőrülök a folytonos harcba. De a család többi tagja ebben nem támogat, ezért kérem a véleményeteket, életkori sajátosság-e, vagy lehet valami a háttérben? Tudnék még sorolni, de így is túl hosszúra sikeredett. Köszi, ha valaki elolvassa és válaszol!
Pedagógiai Szakszolgálatban komplex képességvizsgálatra általában 3 éves kortól fogadják.
De persze magánban is felkereshetsz gyermekpszichológust. Ő fel tudja mérni, hogy ADHD gyanú-e (és akkor továbbküld) vagy pedig "csak" neveléssel kompenzálható nehézség.
Az enyém is ilyen volt, de mindenki azt mondta, hogy miattam, mert ideges vagyok, és a gyerek is átvette. Szóval már elég korán kezdődik az anyuka hibáztatása és lelki idegronccsá tétele még a rokonok és a "szakemberek" részéről is.
Tény, hogy én is belefáradtam, és sík ideg voltam valóban, kicsit sem élveztem az anyaszerepet. Ilyenkor meg ugye egyből az édesanya a hibás, hiszen a gyerek nem tud lelkileg kapcsolódni hozzá, stb, stb.
Aztán megszületett a húgom gyereke, és ég és föld. Már kicsi korától meg sem nyikkant, evett, aludt. Amikor jött a dackorszak, akkor néha kicsit toporzékolt, de alapvetően egy simulékony, szófogadó gyerek. De ha néha kicsi hisztizik, a húgom már attól is teljesen kiborul, szóval nem hinném, hogy azért ilyen a gyerek, mert az anyukája olyan kiegyensúlyozott.
Hogy a kérdésre is válaszoljak, 3 éves kor alatt valószínűleg mindenhonnan el fognak hajtani. Ilyen kicsi gyerekkel nagyon kevesen foglalkoznak, s tényleg nehéz is őket megvizsgálni, hiszen nem tudnak rajzolni, iq-tesztet kitölteni stb.
A Pedagógiai Szakszolgálatot meg mindenkit megkérek, hogy felejtse el már el! Ne küldjétek oda az aggódó szülőket! Nem segítség egyáltalán. Nekik az a dolguk, hogy az oktatási intézmények számára útmutatót adjanak, hogy hogyan kell a problémás gyerekeket kezelni. Valóban azt szeretnénk, hogy már óvodába is úgy kerüljön be, hogy le van írva, hogy a gyerek magatartászavaros? (Még ha azt később ki is növi.) Nem, hidd el, ezt te nem szeretnéd, ugyanis onnantól kezdve csak a körzetes óvoda/iskola jöhet szóba, és még ott is húzkodni fogják a szájukat, és mindent kitalálnak, hogy ne kelljen felvenni.
Szóval én mindenképpen magán pszichológust vagy a helyi kórház gyerek pszichiátriáját javasolnám, esetleg gyerekneurológust. De közegészségügyi intézménybe menjetek, mert őket titoktartás kötelezi, a Pedagógiai Szakszolgálat meg kiküldi az óvodának/iskolában a szakvéleményét.
Mért kérdőjelezed meg magadat? Nyilvánvaló, hogy ez nem normális, mért nem hiszel a saját érzelmeidnek?
Nyilván ADHD vagy autizmus vagy a kettő együtt, de otthon is elég nyugtalan lehet a légkör, nem? Mi az, hogy a család többi tagja (kik azok a férjeden kívül?) nem támogat? Szerintük ez normális? Amúgy szerintem nem dől össze a világ, ha indulatból, mikor már nagyon idegesít, megpofozod. Határt kell szabni neki, arra szüksége van, az ad neki biztonságot. Egy hirtelen, váratlan, szokatlan, őszinte spontán válaszreakció. Annak a meglepő erejéből megérzi, hogy nagyon túllőtt a célon. Talán túl engedékeny anya vagy, nem? Az emberekre irányuló agresszióját le kell állítani, és valamilyen mozgásban levezetni. Egy pszichiáter rákérdezne a születésének körülményeire is. Zavartalan szüléssel, időre született? Alszik eleget? A túlfáradástól is lehet ilyen túlpörgő.
2# rendben, ezeket egyelőre nem tudtam, hogy működik, de akkor mindenképpen magánúton fogunk elindulni, én sem szeretném, ha egyből meg lenne bélyegezve szegény. Köszönöm szépen a válaszod.
3# Sajnos igaz, hogy itthon is egyre feszültebb a légkör. Igyekszünk megteremteni a legjobbakat, de egyre inkább tehetetlennek érezzük magunkat, mert nem így neveljük, hogy oka legyen ezekre a viselkedésekre.
A férjem nincs ellenem, ő is látja, érzi, hogy valami nincs rendben, inkább a nagyszülők - dédnagyszülők, akik szerint normális, és szerintük mindent én reagálok túl.
Egyébként engedékenynek nem mondanám magam, határszabások és logikus, fix, korához való elvárások vannak, amiket be is tartatok, de a tettlegességnek nem vagyok híve. Olykor előfordult, hogy annyira eszköztelennek éreztem magam, hogy rácsaptam a kezére vagy a fenekére, de ez tényleg inkább a hirtelen indulat és a tehetetlenség érzése váltotta ki. Mondjuk akkor is kinevetett, én viszont rosszul éreztem magam tőle.
Aludni eleget alszik, az biztos.
Időre született, maga a szülés mondjuk szerintem túl gyors volt, adták az oxit is feleslegesen, szopizni nem nagyon akart utána és nem is tudott hatékonyan, de egyébként más nem nagyon történt.
Utánanézek az itteni magán pszichiátereknek/pszichológusoknak, meglátjuk, azzal végülis nem veszítek, ha beszélek velük.
A Pedagógiai Szakszolgálat valóban felejtős. Elmondták milyen a gyerekem egy egyórás vizsgálat után. Nem győztem minden mondatot cáfolni + minden idegen szóra visszakérdezni, hogy mit jelent.
Nekem is van egy nehezen kezelhető fiam, az érintés, nyugalom, gyenge masszírozás nagyon jó neki, de nehezen engedik eleinte, nagyon óvatosan kell kezdeni, csak picit. Az ilyen gyerekeknek több nyugis idő és érintés kell. Ülj a közelébe, amikor játszik, hagyd, hogy amikor akar odamenjen hozzád, és a rászánt időben csak ráfigyelj, de nem kell mindent megengedni, ami a határon kívül esik. Huh, és addig higgadtnak kell maradni, míg ő is le nem higgad. Ez nehéz, de az első siker után már könnyebben megy, tanulható.
Tökmindegy, hogy hova viszed, max egy órát fognak rászánni. Én a heim pálba vinném megfigyeléses egyhetesre, de már a vadasban van olyan, hogy felveszik videóra, szintén egyhetes vizsgálaton.
Senki nem fog neked segíteni, ha elviszed, végigkérdezik a terhesség, szülés problmékat, a gyereknevelési problémákat, ha bölcsis-ovis, a ped. véleményt, majd megmondják, hogy anyuka, nehezebb a gyereke, de még nagyon kicsi, valószínű, hogy ez meg ez a diagnózisa, tessenek járni fejlesztésre, (tsmt), vigye sportolni, keressen mellé gyógypedagógust, alkalmazzon jutalmazásos nevelést, és majd meglátjuk, jöjjenek jövőre.
Kb ennyi fog történni egy nagyrakás pénzért, senki sem tudja a varázsszert, mert nincs. Attól függően vagy függetlenül, hogy ráírják a papírra, vagy sem, nem tudnak segíteni. Gyógyszer is csak 5 éves kortól van, és természetesen nem kötelező!
Az idióta konteóhívő válasza nem tudom minek maradhat itt, mindjárt jelentem is.
Benne vagy ilyesmiben, vagy honnan szeded ezt? Van, akinek hat, van, akinek nem. Akinek hat, nem lesz szedált zombi, a kényszeres kéz-lábmozsulatai elmaradnak, rádnéz figyel, nevet játszik, eleven ugyanúgy, csak koncentrált, tehát amíg korábban kapkodta a tekintetét, nem figyelt arra, amikor szóltál neki, és fészkelődött, mocorgott mindent csinált, most olyan, mint egy átlagos gyerek, mintha tudna összpontosítani, akinek meg nem, az eléggé kibukik tőle, nem is kötelezi rá senki, hogy adja, sőt, megfigyelik kifejezetten, hátha nem hat, mert sajnos sokaknak nem hat. Ez volt a ritalin.
A strattera antidepresszáns, attól kiegyensúlyozottabb lesz és "engedelmesebb", minimálisan figyel csak jobban, de az is sokszor nem hat(pl nálunk). Bár drog lenne, hogy mindenkinek hasson.. de ezek csak annál hatnak, akinek mázlija van, a többiek ugyanúgy megszívják. Amúgy nyilván a pszichés betegek követnek el több bűncselekményt, mint egészséges társaik.. nem is értem, hogy ezen mit csodálkozol. Ráadásul pont amcsi az, ahol egyszerre sok különbözőt is szedetnek velük és vaktában lövöldöznek, itt kb 3 fajtát szoktak felírni, és azt sem kötelezően kell szedni.
Érdemes megnézned a "veszélyes a fiam" filmet, min mennek át az anyák, és miért a gyógyszeres gyerekek lesznek bűnelkövetők.. Mert akinek felírják, annak szüksége lenne rá, és gyakran nem is hatnak. De amúgy ja, nagy találgatás az egész pszichiátria, szóval megértem, min vagy kiakadva, engem is lelomboz, hogy nekünk egyik adhd gyógyszer sem válik be, talán nem is ez a baja a gyereknek, hanem valami más.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!