Ez normális viselkedés egy 3 éves dackorszakostól? Vagy én rontottam el valamit nagyon?

(A pszichológia nem nevezi dackorszakban a 3 éveskori dacot, se az ettől idősebb korban zajló dacot, mert mások a dac okai. Nagyjából legkésőbb a 3. szülinapra lezárul az úgynevezett dackorszak mindenkinél, kivéve részben a középsúlyos fogyatékkal élőknél, az kb ezerből egy gyermek, vagy még ritkább. A te gyereked esélyesen NEM dackorszakos, hanem dacos 3 éves.)

Látatlanban nem lehet tudni pontosan, mi az oka a gyereked viselkedésének, mert sok tényezős. Annyit tudok javasloni, hogy mi a helyes hozzáállás a kisgyermekhez (ovis, illetve totyogó esetén), ilyen szempontból. És ez a kompromisszum volna, részedről, mégpedig következetesen: mindig ugyanazt az X és Y vonatkozást tiltsd neki, valamint mindig ugyanazt a W és Z vonatkozást engedd neki, továbbá javaslom, hogy amikor tiltasz, olyankor mindig javasold neki, hogy éppen akkor mi mindent megtehet. AMIKET ÉPPEN AKKOR megtehet, ez fontos. Nem azt, hogy 20 perc múlva, vagy holnap mit tehet meg, mert azt nem is érti (nincs különösebb időérzéke), és még frusztrálná is.

Javaslom még számodra, hogy gyakran, amikor eldöntöd adott helyzetben, hogy A, B illetve C változat működne (pl kekszet ehet, almát, vagy barackot), akkor e hármat ajánld fel neki úgy, hogy hangsúlyozd számára: Ő VÁLASZTHAT. (Persze kizárólag azokból, amiket te felvázoltál neki.)

(Ha mindezen a hozzáállás mégis megvolt részedről, az speciális eset, tehát ritka esetben szorong egyéb okokból, akár traumatizált és az esetben azt kellene pszichológussal felfejteni. Vagy ritka eset pl a középsúlyos fogyatéákosság, de arról már rég tudnál, ha a gyerekedre jellemző volna.)