A kamasz fiam nem akar nyilvános helyen pisilni, mit tegyünk?

Szerintem tök normális hogy nem akar bokorban megállni, sőt azt is hogy nem szereti a nyilvános wc-ket. Viszont vészhelyzetben azért muszáj elmenni. Én is rohadt finnyás vagyok, készítsetek a táskájába fertőtlenítő kendőt, papír ülőkét, kézfertőtlenítőt stb. hátha javít a helyzeten.

Amúgy nekem gyanús, hogy valami negatív élmény, trauma hatására zárkózik el ennyire. Férjem amiket mesél, hogy mik vannak néha a férfi wc-ben, sokan nem higiénikusak, nem szégyellősek, odafinganak egymás orra alá, kézmosás nuku, beállnak közvetlen a másik mellé a piszoárhoz akkor is ha a többi üres stb. Lehet érte őt is valami, vagy szemtanúja volt valaminek ami miatt nem akar többet oda menni. Nekem ezeknek a fele is elég lenne, hogy csak a zárt fülkét használjam és oda is csukott szemmel levegővétel nélkül meneküljek.

Én 18 éves koromig nem tudtam nyilvános helyen pisilni mert nem bírtam hogy mások hallják. Nem is tudom mi lett volnaha fiúnak születek, akkor látják is, el nem tudom képzelni hogy tudtam volna más szeme láttára pisilni. Akkor oldódott meg a dolog amikor lett barátom, akkoriban szűntek meg a gátlásaim. Velem se lehetett egynapos kirándulásra menni, az ottalvós oszt kirándulások számomra kínszenvedések voltak. Sőt, otthon se tudtam, ha épp idegen volt a házban... borzasztó volt. Mostanában is ha stressz ér, az felfázásban jön ki nálam, tehát nekem mindig a pisilésnél mutatkoznak meg a pszichés problémák.

Sok okos meg arra biztatja a kérdezőt h legyen vele szigorú, édes istenem... azzal csak ront a helyzeten.

Nem tudtam volna bepisilni mert az agyam gátolta a dolgot, de attól még nyilván iszonyatosan szenvedtem a vizelési ingertől. Csak akkor tudtam pisilni ha 100% hogy senki se hallotta, vagy otthon. Hidd el én is irigyeltem azokat akik tudtak bárhol bármikor, elég sz.r volt így élni.

Nem javasoltam amúgy hogy a kérdező vigye pszichológushoz a fiát, hanem csak annyit mondtam hogy a cseszegetés biztosan nem segít a dolgon. Meg lehet várni amíg kinövi, mert valószínűleg ahogy elhagyja a gátlásait, mint ahogy velem is történt, de addig meg kár piszkálni. Engem se értett a családom hogy miért nem tudok nyilvános helyen pisilni. Pedig volt hogy ott voltunk az erdő közepén, ültem a bokorban de nem jött, mert féltem, hogy mi van, ha valaki meglát/meghall. Gimi első 3 évében kibírtam reggel 8tól délután 3ig, borzasztó volt. Utána meg csak úgy tudtam hogy felmentem az emeleti wc-re ahol volt 4 db wc, és nagy volt a forgalom, mert ott tuti nem az én pisilésemtől visszhangzik a mosdó, az oszt termünk melletti wc-ben meg csak 2 wc volt, nem hiányzott hogy hallgassanak az oszt társaim.

Csak azt nem értem, ha nem voltál az én helyzetemben, mégis mit tudnál te erről a dologról? Nyilván neked is voltak sz.r dolgok az életedben, mégse nevetnélek ki miatta, vagy bagatelizálnám el. Én se gondolom hogy a gyereknek mindent meg kell engedni, de ha akad az életében 1-2 ilyesmi probléma, amivel igazából nem árt senkinek, hanem főleg ő szenved miatta, akkor inkább segíteni akarok neki, mintsem erőltessem, leszidjam. Itt most nem arról van szó, hogy lelki sérült lesz a gyerek ha nem kapja meg a ps5-öt. Bár ezen az oldalon amúgy sokan lehordják azt, aki nem tesz a gyereke segge alá mindent (beleértve saját lakást is), közben meg egy ilyen egyszerű pszichés problémát nem bírnak értelmezni.