Ki hogy kezelte a dackorszakot?

Szerintem nem úgy általában a "dackorszakot" kezeled, hanem az éppen aktuális problémát. Én legalábbis nem tervezek ennél jobban előre, élvezem a jó pillanatokat a két hiszti között, aztán ha van hiszti, azzal megpróbálok úgy megküzdeni, ahogy abban a pillanatban jónak látom/tudok.

Vagy ha úgy általában érted a kérdést, mint lelkiekben hogyan küzdesz meg a nehezített körülményekkel, akkor arra nagyon jó lehet egy-egy pohár bor és hétvégente pár óra énidő :D

Mi most vergődtünk ki a dackorszakból, engem nagyon megviselt.

Tény, hogy a lányom extrém eset, de örülök, hogy már vége.

Na, nem azt mondom, hogy nincs nyafogás, de azért nem 0-24 óra hiszti és földönfetrengés.

Aztán lehet, hogy ti megússzátok 3-4 sírással az egészet, szóval erre nem lehet előre készülni.

Legyél türelmes, következetes, az első pillanattól húzd meg a határokat és ha megértette a szigorú határokat, akkor el lehet kezdeni kompromisszumot kötni.

Vértezd magad fel humorral és tojd le, hogy mit mond vagy hogy néz rátok a környezetetek. Nekem talán ez volt a legnehezebb: elviselni a

megvető pillantásokat vagy beszólogatásokat.