Kizarhatom mar vegre az autizmust es aszperger szindromat?

Az enyém autista, és ezeket mind csinálta, semmi "tipikus auti" dolga nem volt, még repkedés sem, esetleg talán a szelektív evés, de abból is fordítva, nem a rágással volt gond, hanem a pépesek nagyrészét utasította el, de azt sem mindig, volt, amit megevett belőlük. Szívesebben csipegette fel a kenyérdarabokat meg husidarabokat.

VISZONT voltak furcsa dolgai, amiből csak kettőt találtam, ami nálad is volt. Az egyik a halandzsázás. Volt, hogy mondta, hogy vau, meg ilyesmi de alapvetően gagyogott, halandzsázott. A másik a visítás. Ha valami tetszett neki visított, sikongatott a gyönyörűségtől, míg a többi gyerek kacagott(azt is csinálta, de többször visított) meg csendben vígadt, az enyém hangos volt. És hát ugye hangosabban sírt, és hangosabban örült, mint mások. Ja meg sokat járt lábujjhegyen, de nem olyan feltűnően sokat, és csak cipő nélkül, cipőben mindig rendesen járt(és gyorsan).

Nem ütögetett senkit, amíg bölcsibe nem került, ott viszont már harapott is, eltanulta, csak többet csinálta, mint más. Minden mást csinált, amit a tiéd is, plusz még mellé asztalt terített, utasításokat teljesített komplexen is(amikor kedve volt), telefonált, babát etetett, rajzolt, kirakózott ebben a korban, formabedobóval is jól bánt, és épített is(bár rombolni jobban szeretett, de többször volt, hogy magától épített, általában akkor, ha feltűnően ujjongtam és tapsoltam, milyen ügyes, akkor magasra építette, ilyen 10 elemet is akár, ami magasabb volt nála.

Nekem is mindenki mondta, hogy nem autista, de évek óta nem tudok szabadulni a hülye kódtól, mert a körzetes pszichiáter szerint meg az, szerintem is más a gyerek, de nem kellene rá ez a kód, mert csak ritkán, bizonyos helyzetben látszik, mondjuk akkor nagyon(az enyém nem bírja a stresszt, de másoknak ez csak "hiszti")

És miért merül fel? Már 1 éves kora előtt is felmerült, mert hangos volt, veszettül hangos és ép hallásal, és keveset nézett ránk(egy éves kora után többet), illetve nem mindig hallgatott a nevére, nehezen tartott szabályokat(nem mindig, de sokszor), és hát üvöltött, hogy máshogy fejlődik, mint a többi gyerek, akik lassúak, megfontoltak, figyelnek, csendesebbek, az első, ami feljön a neten meg az autizmus. Másoknál meg van is a családban, gondolom azért aggódnak. Nem tudom megmondani, de egyszerűen látszik a mozdulatain, a megmozdulásain, a helyzetreakcióin.. Kicsit más na. Persze nem mindenki látja, a többségnek fel sem tűnik, de én látom, a pszichiáter is látja, és ha stresszes a helyzet, még a nagyon nehéz emberismerők is látják, hogy nem kellene így kibuknia, hogy irányíthatatlan legyen olyankor, nagyon belelovallja magát, ha valami sérelem éri. Most csak annyi van, ha szemenfröcskölik, hozzávágja a vizipisztolyt a fröcskölőhöz(legalábbis felé) és duzzogva elvonul, amiből nem hajlandó kijönni, nem tudod "megbékíteni" idő kell neki, amíg lehiggad, és ha épp olyanja van, kiabálja is, hogy hülye vagy, vagy valami más közepesen bántót, de egy iskolástól már ugye ez is sok.

Full atlagos a gyereked semmi exrta nincs a fejlodeseben ..

Ha azt nezem akkor az en lanyom es fiam atlag feletti volt ennyi idosen...

Amugy meg 2ev alatt nem diagnosztizalnak...

Igen, megosztotta a dolgait, mutogatott, odahívott, megmutatta.. később kezdet beszélni normálisan, 3,5 évesen, hirtelen. 3,5 évesen lett szobatiszta is.

Autizmus 3 területi érintettség: Enyémnek a kommunikáció, hangosabb, illetve úgy beszél, hogy "szedjük" tehát nem úgy mondja, hogy "szeggyük", mint a legtöbb ember, hanem szeDJük. Régebben ugye nem mindig nézett rá a másikra, általában stresszhelyzetben nem, ha kértek tőle valamit, de ugye ezt csak én láttam, a doki csak annyit látott, hogy nem néz rá.., csak ha közelebb megy, vagy újra szól, szóval nem automatikusan. Illetve ugye az elmaradások korábbról, megkésett beszédfejlődés..

Rugalmatlanság: Étkezésben, és nehezebben váltott játékot, ha azt mondták fejezd be nem akarta befejezni, de ha magától váltott, akkor simán befejezte és másikat kezdett. Illetve nem bírja a stresszt, "túlreagálja" a dolgokat, pl elveszik a játékát, akkor az enyém nem csak les, mint a legtöbb gyerek, hanem ellökte, megütötte, visszavette erőval, és/vagy rákiabált a másikra. Jó nagy igazságérzete is van, ami szerintem legtöbbször jó, de sokszor megy azért mellé.

Szociális kapcsolatok: előbbi kettő miatt nem nagyon voltak barátai(már népszerű gyerek). Mindig nagyon, túl szociális volt, másokkal játszott, kezüket fogta, fociztak, ölelgette őket, együtt akart velük csúszni, az ő korosztálya meg nem ilyen és általában megijedt ezektől, és egy egy évestől nem is megszokott. Amikor az enyém odanyújtotta a másiknak a lapátot, az meg csak lesett vagy megijedt, az enyém elkezdett "hisztizni" kiabált, sírt, eldobta a lapátot.

Már jó sok év eltelt azóta, hogy vizsgálták, de ezek voltak, látszott, hogy más, bár én annak tudtam be(meg most is), hogy sokkal okosabb volt a kortársainál, de nem volt sosem minifelnőtt viselkedésre, csak egyszerűen átlát dolgokat, már régen is, amiket mások nem.. a viselkedését, érzelmeit, hogy mi zaklatja fel és mennyire, meg a hangját, azt nem tudja szabályozni, hiába tudja, hogy kellene.

Amúgy igen, az enyém is örömében visított, de az nagyon nem volt normális, más baba nem csinált ilyet. A sikítást sem, mikor mérges volt az enyém sikított, másé meg simán sírt. Szóval látszott, hogy az enyémnek szélesebb skálán mozognak az érzelmei/reakciói, ez okozza neki a legnagyobb gondot, hevesebben él át dolgokat, érzékenyebb mindkét irányba, tehát ő az első, aki nevet egy viccen és ő az első, aki kiakad apróságon.

Két tanácsom lenne. Először is ne hasonlítsd a gyereked a barátnőd gyerekéhez. Meg máshoz se. Aki azt mondta, hogy x hós koráig egészséges volt a gyerek, utána lett autista, az egyenesen hülye. Az a gyerek mindig auti volt (nálunk már a 12 hetes genetikán jelezték, hogy van valami fejlődési rendellenesség, és a gyerek enyén érintett). Az más kérdés, hogy igazán markánsan, jól elkülöníthetően kb 2 évesen produkálnak először tüneteket (tehát nyilván addig is, csak addig nagyon nehéz megállapitani, hogy ez valóban amiatt van), de inkább 4-5 éves korban kerül mégis sokszor felismerésre, mert addigra már az összes "majd kinövi", "dackorszak", "nevelési hiba" magyarázat is kifullad. De ettől már születéstől megvannak azok a jelek, amiből aztán összeáll a kép. Elég tipikus sokaknál a nagyon korai fogzás (pl nálunk 8 hós korára 16 fog), vagy hogy nagyon nehéz az átállás a szilárd táplálékra. De még ez sem biztos autiság, de erős jelző. Szóval nincs olyan, hogy a jól fejlődő gyereked egyszercsak auti lesz, ő születésétől az.

A másik, nekem 3 gyerekem van, kettő neurotipikus, egy auti. A te gyerekednél nem tudnék a felsorolásból olyan tünetet kiemelni, ami kimondottan auti tünet, és majdnem 100%-ra mondanám, hogy nem is az. Mivel van összehasonlítási alapom, ezért úgy gondolom, hogy ő egy egészségesen fejlődő baba. Tudnod kell, hogy létezik az un.normatív autizmus, ami azt jelenti, hogy az egészségesen fejlődő gyerek is csinál olyan dolgokat, mint autik (sorba rendez, lábujjhegyez, pörget), csak nem ragad ezekben benne, és nem borul ki totál, ha pl elrontod a sort. Szóval az, hogy tapasztalsz a viselkedésen olyat, ami "auti tulajdonság", ez egy teljesen normális dolog, minden gyereknél van ilyen.

Ezen kívül viszont tényleg javaslom szakember felkeresését, ugyanis ha a gyerek állandóan azt éli meg, hogy az anyukája őt "hibásnak látja", orvostól orvosig hordja, akkor annak később olyan következményei lesznek, amit sokkal nehezebb lesz kezelni, mintha jól funkcionáló autista lenne. A leírásod alapján is okos, jól fejlődő gyerek, igyekezz vele úgy foglalkozni, hogy ezt tudja megélni, és hogy te is egy szép élményként, és ne állandó rettegésként tekints a gyerekkorára. Én mondom neked, úgy hogy nekem a középső az, negyedennyire nem paráztam rá a harmadik gyerekre, hogy így nézzem nagyítóval, és a negyediket várom, egyáltalán nem akörül forog a napom, hogy auti lesz. Pedig hozzád képest ugye az esély sokszoros. Remélem nem bántásnak veszed, amit írtam, mert nem annak szántam. :)

Kérlek, ne hasonlítgasd senkihez... Két és fél éves a lányom, és az elmúlt két és fél évet hasonlítgatással töltöttem... Miért nem áll már? Miért nem megy már? Miért nem fut? Miért nem ugrik? Miért nem fúj buborékot? Mert mindezt a kis barátnője előbb csinálta. De már mindent csinál ő is, és folyamatos összetett mondatokban beszél, mesét mesél, úgy lehet vele beszélgetni, mint egy felnőttel... Ő mozgásban lassabb volt, értelemben pedig kiemelkedő (a védőnő írta a két éves státuszon, hogy kiemelkedő a beszéde). A kis barátnője meg még mindig csak szavakat mond. MINDEN gyerek máshogy fejlődik.

Amiket leírtál, nem látok gondot, teljesen normális. Kérlek, ne töltsd úgy az éveket, mint én. Megvettem minden sz*rt, három féle motor, futóbicikli, egyszerűen nem érdekli, ez van. Helyette mászókázni és hintázni szeret, a haverjai meg azt utálják... Ennyi.