Sírtok, amikor szurit kap a pici gyereketek?

Egyáltalán nem sirok, és nem is könnyezem.Lehet szivtelen vagyok de egy szuri még csak nem is fáj annyira mintha mondjuk elesne és lehorzsolná a térdét.

Én lazán kezeltem ezeket mindig, mondtam hogy egy picit fájni fog és ennyi,sőt mikor nagyobbacska volt (most 2 éves)már ő törölgette a szuri helyét a vattával.Soha nem sirt a szurinál, de még a doktornéninél sem,és én ezt ennek tudom be.Ha már eleve kétségbeesve mennék a dokihoz hogy jujj a babának fájni fog ő ezt érezné rajtam és tuti sirna is.Pedig semmiség az egész.

Míg gyerek voltam, tartottam a tűtől. Merthát mindenki fél, meg jujj, meg sírás, szóval én is kétségbe voltam esve, végül mégsem sírtam soha. Aztán a pozitív teszt után jött az a sok vérvétel, és nagyon belejöttem, már nem félek. :)

1 éves babám már túl van jó pár oltáson, szerencsére nagyon csípi a dokit, nagy bizalommal néz rá ő is, én is, és én sose sírtam, ő pedig csak a csípős oltásoknál pár pillanatig, mire kiértünk a pelenkázóhoz, már semmi baja nem volt. :) Fő a bizalom, meg anya kisugárzása. :) Én nem félek, ő sem fél. :)

Tervezem orvosos játszós doboz vételét, ami nekem is volt kiskoromban, amiben van sztetoszkóp, meg kötszer, ilyesmi, majd játszunk orvososat, hogy szokja a helyzetet. :) Mielőtt orvoshoz megyünk, pár nappal már játszunk vele, hogy "belejöjjön". :) Szerintem ez is segíthet, hogy később ne féljen az orvosoktól. Már sok kivizsgáláson voltunk, sehol nem sírt, mindenhol csak mosolyog, bármit csinálnak vele. :) Uh, vérvétel, sehol nem sírt. :) Mert én sem aggódok soha, tök pozitívak vagyunk. :)

Nem. Több dolog miatt sem, ha megengeded kedves Kérdező, kicsit részletesen írom le. Nem szeretném, ha bárki azt hinné, bajom van a pityergő anyukákkal, mert nincs. Mások az emberek. De talán másoknak segíthetek.

Nem sírok, mert nem félek a tűtől és őt sem féltem és eszemben sincs beleültetni a félelmet.

Az oltás jön, elmúlik, egy szúnyogcsípés az egész. Ezt mindig, egész pici korától elmondom neki, azt, hogy kicsit fájni fog, de gyorsan elmúlik, anya ott lesz vele, stb...hiszem, hogy az őszinte felkészítéssel inkább megóvom a csalódottsággal tetézett fájdalomtól.

És ott vagyok vele, én fogom meg. Sőt, vérvételnél is én fogom le a gyerekemet. Inkább én, mint bárki más.

A vérvételt mi újszülött kortól gyakoroljuk, mert 14 hónaposan merték rá kimondani, hogy gyógyult, addig rettegtünk, hogy ciszta, bevérzés vagy tumor van a gyerekemben (38 hetes terhességem óta).

A vérvétel kellett. És ezt el kellett fogadni, tudomásul kellett venni, a sírás semmit nem oldott volna meg. Sokkal rosszabb volt, amikor a KORA-n este ott kellett hagynom vagy amikor MR vizsgálatra vitték és altatták és inkubátorban szállították, na az nehéz volt.

De sírni nem lehet. Majd csak otthon, egyedül.

Jól mondta az előző egyik válaszoló, mosolyogni kell akkor is, ha sírnál, a gyereked érdekében erősnek kell lenne, erősebbnek, mint bármikor.

Én ezt tanultam meg, és nem sírok, de rohadt nehéz néha mosolyogni.

dehogyis! ez egy szükséges rossz, egy pillanatnyi fjdalom, amúgy az enyém nem is az oltástól fél a legjobban, hanem hogy annyi ismeretlen pofa ott köülveszi, lefogja.....az oltás maga már csak hab a tortán. de ha még én is elkezdneék bőgni....így is üvölt, mintha nyúznák. ill. csak üvöltött, mert hálsitennek jövő nyárig nem megyünk már több oltásra, akor kapja a kullancs ismétlőt. persze belül rossz, de azért az oltás pitiáner egy dolog. ha valami komoly baja lenn.......hálsitennek nincs, de akkor is megpróbálnám ahogy csak lehet, hogy előtte ne sírjak, hszen az neki duplán rossz lenne.

21 hónapos kislány anyukája