Sírtok, amikor szurit kap a pici gyereketek?

Dehogy sírok, akkor sírna csak igazán a fiam, ha én is elveszíteném a fejem. Én inkább mosolygok rá, hogy megnyugodjon hamar.

Anyukám szokta mondani, hogy az anyaságban a legnehezebb, hogy akkor is mosolyogni kell, amikor a legnehezebb :)

én sem sírok.próbálok jókat mosolyogni,nevetgélni.pontosan tudom,hogy csak 2 mp fáj nekik,és utána semmi rossz érzésük sincs.és milyen jó ha ilyenkor egy mosolygós megnyugtató anyuka van ott.sőt most már hogy nagyobb,amikor megkapja a szurit,rögtön felmutatok neki egy túrórúdit.annyira megörül neki,hogy meg is lehetne hirtelen műteni.:)

Én megértem hogy rosszul esik anyának is,de nem az a megoldás hogy együtt sírunk vele.Főleg,hogy azért annyira nagy baj nem történt.

Én sem sirtam,de jobban féltem a szuritól ,mint a babám!:))

Ő 2 hónaposon sirt 1x csak,többin nem,most majdenm 5 hós.Na akkor megszakadt a szivem,de nem sirtam,gyorsan cici,10 perc mulva már mosolygott:)

Akkor viszon sirtam amikor átmosták a szemét,nem birtam ki,ahogy nyuzzák,ő meg csak sir,és nem csinálhatok semmit.

Én csak a koponyaműtétjénél sírtam, akkor is csak akkor, amikor elvitték a műtőbe.

Amikor az intenzíven volt, akkor sem sírtam előtte, csak éjjel, amikor a szobánkban voltunk a párommal.

Nem akartam mégjobban megijeszteni, akárhogy is sajgott a szívem, akárhogy is szenvedtem a fiam fájdalmán-akkor is tartottam magamat előtte.

Oltásnál eszembe sem jutna sírni-vigasztalom, simogatom. Legtöbbször már nem is sír.

Nekem minden ilyen alkalomnál könnybe lábad a szemem, de tudom hogy nem szabad sírni. Sajnos mindkét gyerkőcömnek kellett többször is oltáson kívül vérvételre is menni, így meg kellett szokjuk.

Szóval elindul bennem is ez a sírós érzés (pedig amúgy alig szoktam sírni nagyon ritkán, sose voltam az a típus) de visszafogom:)