Mennyire átlagos dolog, hogy egy 2.5 éves kézen áll a falnál?

Nem átlagos

Hogy jött rá hogy kell, tanítottátok neki?

Cuki lehet :)

Azt hiszem láttam ilyet ovisnál

Szerintem adjátok el egy cirkusznak, tuti sokat lehet keresni vele...

XDDD

Én ez ilyen élethelyzetek okán hiszen a reinkarnációban.

Négy csemetém van. Elsőszülött fiam, amikor 2-3 éves volt, ment a tévében egy csokireklám, japán nyelven beszélt egy szamurájnak öltözött pasi, magyarul feliratozva volt. Kisfiúnk szinte szóról - szóra elmondta, mit mond a bácsi. 😮🤔 Kerestünk egy japán nyelvű, feliratos filmet, ott is értette mit mondanak. Pár hét elteltével mindezt elfelejtette és már nem értette. 😮 Viszont évekkel később komoly judobajnok lett, még az olimpia csapatba is beválogatták. Sajnos nem őt vitték ki, mert a pénz beszél, kutya ugat... 😡 Lényeg, a sportot abbahagyta, de Japán mai napig a szíve csücske.

Másik fiam 2-3 évesen már mérnök, feltaláló akart lenni. Ekkor lego-ból épített egy nyomtatót, amibe beletervezte a 24 darabos színes ceruzakészletét. Ekkorra már a normál legokkal játszott, a duplókat pedig összeépítette velük. Mi ekkor tudtuk meg, hogy ilyet lehet, hogy kompatibilisek egymással. Az óvónője behívott minket, hogy a gyereke nem megfelelőn játszik. 🤔 Mondtuk, mi van, megbuktatják játszásból? 😏🙃🤪 Azt nehezményezte, hogy mindenféle játékot összevegyít és nem csak eggyel játszik a leírásnak megfelelően. Mondtuk az óvónéninek, mi nem korlátozzuk a gyereket a kreativitásban. Elpakol a fiatalember maga után? Igen! Akkor, részünkről nincs, mit beszélni erről.

7-8 évesen már komoly működő berendezéseket épített lego-ból. Golyó és cukorkaautomatát. Ha bedobtunk egy pénzt (százast) fent, akkor kiadta a golyót vagy a cukorkát, rágót. 😮🤔 Senki nem tanította minderre! Manapság informatikát, robotikát tanul.

Valahonnan tényleg jönnie kell az adottságoknak. Nem dicsekvésből, csak megerősítés gyanánt az előző illető válaszára, pár momentumot megemlítek, mi történt velem. Jelenleg 40 feletti vagyok.

A szüleim teljesen átlagosak (voltak, isten nyugosztalja őket; munkásemberként éltek, nem voltak intellektuális alkatok, más rokonnal nemigen tartottunk kapcsolatot, csak hébe-hóba, és mindösszesen egy rokon volt gyakrabban képben, de ő szinte hasznavehetetlen alkoholistaként élt és halt meg, aki a saját gyerekével se törődött).

Házi felvétel készült arról, hogy kb 10 hónapos babaként már zenei tálentum voltam, ami még anno kisiskolás koromban is megvolt és akkoriban elkallódott (mármint a felvétel). A felvételről és a történésről nem szeretnék részleteket közölni, anonim szeretnék maradni itt.

Sajnos semmilyen téren nem foglakoztak velem pozitív értelemben, csak 1-2 vonatkozásban, és alig.

Amiket elértem mára mint képességeim kibontakoztatása, szinte teljesen egyedül értem el. Ebből következően máig nem volt lehetőségem kellőképpen kibontakoznom sajnos, a környezetem erős fékező eddigi mivolta okán, valamint a támogatás szinte teljes hiánya okán.

Más. Sokkal később, huszonéves koromig fogalmam se volt, milyen anyagból készülnek a hegedűk és a vonók, és valahogy tudat alatt lehetett nyom a hegedűkkel kapcsolatos vonzalmamnak. Abból eredően, hogy tudatalatti igényem és érzékem volt ez, addig nem érdeklődtem fizikai értelemben a hangszer iránt, hanem csak a hangja tetszett, mint sok más hangszernek is. Ezért szinte semmit nem tudtam pl a hegedűk és vonók anyagáról, hiszen nem volt inger, amely akár az elméleti érdeklődést kiváltotta volna belőlem a hegedűk iránt, huszonéves koromig, a net meg gyerekcipőben járt még.

Huszonéves koromban valaki kölcsönadta a hegedűjét, mert áradoztam a hangszerről, mondván, még sose volt a kezemben.

Mint tudjuk, a gitárhoz képest lényegesen nehezebb kezelni, nem lévén a hegedűn bund, tehát hangköz, hanem rá kell érezni, hol vannak a frekvenciák.

Nos, kevesebb, mint egy órára a kezembe kaptam tehát egyet. Fél óra múlva már összetett dallamokat játszottam hegedűn, számomra ismert dallamokat, mert kísérleteztem rajta úgy, hogy senki nem tanította, a hegedű tulaja se volt jelen, és sose tanultam elméletet se, sem tanító videókat nem láttam azelőtt hegedülésről. (Gitározni alap szinten megintcsak így tanultam meg, kivéve, hogy az esetben legalább volt akkord táblázatom, de más tananyag nem, se tanár.)

Tehát fejből, emlékezetből komplexebb dallamokat játszottam el úgy elsőre hegedűn, hogy először volt kezemben hegedű és zeneelméletetnek se voltam birtokában.

Ez vajon honnan jöhetett...?

4 évesen a szomszéd fiútól a betűket kérdezvén megtanultam írni-olvasni, aztán a csillagászat és a matematika kezdett érdekelni 5-6 éves koromtól (kb 10 éves kromtól meg a programozás, ami jól is ment évekig), de ennek csak annyi jelentősége van, hogy széles érdeklődésű AMATŐR voltam és vagyok.

Bár szereztem diplomát is, humán irányban azóta. Kb 5 évvel ezelőtt jöttem rá, hogy imádom a Japán kultúrát, tehát még mindig jönnek elő tudat alattról emlékek, pedig a gyerekkoromban nem volt még különösebb japán jellegű ismeretanyag a kommunizmusban, csak karatefilmek szinte, de jelenleg japánul tanulgatok, de csak hobbiból, és alig tartok valahol - ennek kapcsán csak az érdeklődésem nem tudom hova tenni. Kb 40 évesen a szinte semmiből elkezdett intenzíven érdekelni Japán.

Kb 25 évesen szintén a semmiből teljesen egyéni stílusú és mondanivalójú verseket kezdtem írni, intenzíven kb tíz éven át. A fióknak. Kinek mutatnám meg vajon? Pár emberről sejtettem, hogy befogadó volna rá, tetszett is nekik. Ez a vonal is elkallódott, mert senkit nem érdekel.

Szóval már babaként komoly jelek voltak zenei vonatkozásban, velem kapcsolatban, és a csodámra jártak.

Honnan? 2-3 évesnél is meglepő, pláne egy kisbaba esetén...