Egy kétéves gyereknél ez normális? Valaki tapasztalt hasonlót?
Adott egy több mint kétéves gyerek. Mindent ért, de csak pár szót tud kimondani. Okos, általában normális, nevet, mosolyog, sír, alszik (délután nem hajlandó), eszik, iszik, játszik, rajzol teljesen normálisan. Kijavítja, ha valami nem úgy van, ahogy lenni szokott, nem szereti a változásokat.
De! Szoktak itt történni óriási hisztik ok nélkül. Mármint ordít, de nagyon nagyon, nem enged senkit közel magához, elvonul, de nem nyugszik meg. És szándékosan bántja magát. Nekimegy valaminek, ha sikerül valahogy felvenni (mert rúgkapál és csapkod), akkor üti magát. És ez megy akár órákig. Nyilván akkor szoktak ilyenek lenni, ha fáradt.
Teljesen normálisak a szülei. Szeretetben, jó körülmények és emberek közt nevelkedik.
Más (átlagos) gyerekek is szoktak ilyet csinálni? Kell emiatt aggódnunk?
Nem egészen normális, nem kiáltanék autizmust.
A lànyom hasonló volt, bennem is felmerült, hazudnék, ha azt mondanàm, hogy nem.
Elvittem megnézetni.
Idegrendszeri eretlenséget állapítottak meg, plusz enyhe beszédelmaradást.
Dackorszak társulva azzal, hogy okos és nem tudja magát kifejezni.. borzasztó nekik.
Azóta beszél (beszédindítással)
De néha elfelejti, hogy tud, ha nagyon elfárad.. aztan így még jobban kiakad.
Vagy ha ösztönbőp reagál, mondjuk a tesójával, akkor nem mondja neki, hogy mit akar, vagy mit nem, hanem lökdösödik, odacsap, kitépi a kezéből stb.
Nehezen szokja, hogy tud úgy kommunikálni, hogy más is érti.
Neki is az elvonulás segít megnyugodni.
Mondjuk ilyenkor megölelem akkor teljes visítós kiborulás lesz.
Nincsenek olyan óriási változások az életében, amiket muszáj lenne elfogadnia. Ha van valami, ami eddig másképp volt, akkor vagy ő teszi vissza a helyére, vagy mutogat rá, hogy azt vissza kell tenni. Eyébként szerintem, ha őt nem érintené annyira a dolog, akkor el tudná fogadni. De például egyszer fürdés előtt apukám más sorrendben vette le a ruháit róla és akkor ott volt hiszti (nem ilyen nagy, de vissza kellett rá húzni a ruhát, hogy "rendesen" lehessen levenni). Én ezeket nem találom annyira durvának, már azért is, mert a családban sem ritka az, ha valaki érzékenyebb a változásokra. Körülbelül fél éve lehetnek ilyen kiborulások.
Szerintem nála is hasonló van, mint amit a harmadik válaszoló írt.
Egyébként az is opció, hogy én reagálom túl. De eléggé megijedtem.
2,5 fél éves múlt a lányom, ő is így viselkedik (csak nem bántja magát)
Ő diagnosztizált autista (rengeteg más tünettel).
Ez a két tünet, amit leírtál utalhat autizmusra (az ok nélküli "hisztit" melt down-nak hívják). Az ő korukban nehéz megkülönböztetni a kettőt, de a mezei dackorszakos hiszti abbamarad amint megkapja a kívánt dolgot/figyelmet, ha melt down-ja van, akkor sajnos nem tudod megnyugtatni. Olyankor kikapcsol az agyuk és máshogy értelmezik a külvilágból jövő ingereket. Ilyenkor egy ölelés vagy nyugtató beszéd is olaj lehet a tűzre.
Ha más tünet is fennál vagy a szülők gyanakodnak, érdemes szakemberhez elvinni.
Ha most még nem is viszik el, az óvónő vagy a védőnő úgyis észre fogja venni, ha valami gond van, majd ő jelezni fogja.
Ne haragudj előző, de igen, én is lepontoztalak. A lényeget felejtitek el sokan. Szépen kérek mindenkit, hogy 3 éves kor előtt HÓNAP PONTOSAN adjátok meg az életkort (onnantól meg fél év pontosan), mert óriási jelentősége van ilyen pici gyerekek esetén megadni. Akik nagyon mellélőnek a válaszaikkal, szintén itt bukják be: elfelejtik az ÉLETKORT figyelembe venni (a kérdező ráadásul meg se adta pontosan).
Az egy dolog, hogy mely tünetek okozzák az adott tünetegyüttest. De legalább ilyen fontos az életkor is.
A fél éves baba nem jár, az baj? Nem baj. Ha a 24 hónapos kicsi még nem jár, az baj? Az már igen. Pedig járás-járás.
Tömören a megfejtés:
nagyjából 24 / 30 hónapos korig életkori autizmusról van szó, azaz tök természetes, hogy több-kevesebb autisztikus tünet MÉG fennáll MINDEN gyermeknél, egészen eddig az életkorig.
A másik tényező pedig az, hogy kb 36 hós korig is eltarthat az úgynevezett dackorszak. (Nem a dac! Az bármikkor jelentkezhet bárkinél. A dacKORSZAK.)
A harmadik tényező pedig: minél később kezd beszélni egy gyermek, annál gyorsab ütemben fejlődik a bezédPRODUKCIÓ érése. Miért? Mert addig -ritka kivételtől eltekintve- a beszédÉRTése mindenképp fejlődik! Mi az életkori határ a pár szavas mondatokban való beszédkészségnek? Nagyjából a 32 / 26. hónap (közel a harmadik életév).
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!