Írnának 3 gyerekes szülők arról, milyen az életük, hogy néz ki egy átlagos napjuk, hogy szervezik az életüket, mennyire érzik erzelmileg, anyagilag nagy kihívásnak a 3 gyerekes létet, milyen segítségeket vesznek igénybe?

Az enyémek már felnőttek... 22 - 24 éa 26 évesek.

Nem gondolnám, hogy annyival több elfoglaltság volt hárommal, mint kettővel... Pedig nem volt nagyszülői segítség... Még dolgozott mindkét nagymama.

3 gyerekünk van, 2, 4 és 7 évesek.

1. Milyen az életünk: szuper :) összetartó csalad vagyunk, mindenki segít mindenkinek, nincs az, hogy most nem érek rá, mert "fontosabb dolgom van"

2. Hogy néz ki egy átlagos nap: leírok egy hétvégét: 8-9 körül kelünk, együtt reggelizünk (a két nagyobb segít a reggeli elkészítésében), a férjem játszik velük amíg én sminkelek, elkészülök. Mindig megyünk valahova, a szabadnap általában a hobbiké, a kirándulásé vagy a családlátogatásé. Ma például golfozni voltunk. A tópartra is kimentünk volna piknikezni, de később eleredt az eső.

3. Hogyan szervezzük az életet: komoly szervezést igényel. Mi egy excel táblázatba írjuk a programokat, teendőket, hogy kinek mi a feladata, egy cipő vásárlást is meg kell tervezni előre.

4. Érzelmi, anyagi kihívások: anyagilag semmi problémánk nincs, és érzelmileg sem megterhelő. Laza szülők vagyunk, és úgy vettem észre, hogy a gyerekek átveszik tőlünk a nyugalmat. Persze vannak mindennapi kihívások, de ezeket pozitívan fogjuk fel.

5. Segítség: volt hivatásos bébiszitterünk amikor a kicsi még baba volt, ma már csak a nagyszülők, nagynénik, unokatestvérek segítenek, de ők gyakran és szívesen. Ha például beteg a kicsi akkor átugrik a nagyi, én pedig nyugodtan elmehetek a játszóházba délután a nagyokkal.

A hétvégi éjszakák csakis az enyémek és a férjemé, minden hétvégén a nagyinál alszanak a gyerekek.

Anyagilag semmilyen segítséget nem veszünk igénybe.

6. Házasság: szintén szuper, az ötödik pontban kifejtettem, hogy a 2 éjszaka a héten csak a miénk, illetve szoktunk menni kettesben kirándulni, nyaralni is. De a hétköznapokban is figyelmesek és türelmesek vagyunk egymással, gyakoriak a csókok, randik, ajándékok. Így remekül lehet ápolni a házasságot 3 gyerek mellett is.

Nem teljesen értem az ilyen kérdéseket. Nulláról három gyerek nyilván elképzelhetetlen, de ha már van kettő, akkor azért tudod mire számíthatsz. Túl sok minden nálunk legalábbis nem változott a harmadik születése után sem. Annyi csak, hogy egy gyerek még elvan csendben, amíg a másikat altatom, de kettő csak üvölteni tud egymással, ha a harmadikat próbálnám elringatni. :)

Iskolás korban jött az be, hogy az évnyitón-évzárón kisakkozzuk, melyiknek a legkevésbé fontos, hogy ott legyünk, és a másik kettő osztályába ülünk be.

Azert a 2es valszolonal nem keves segitseg van en ha osszeadom a jatszoteri anyuka ismeroseimet mi egyuttesen nem kapunk sajnos ennyit :( szerencsed van

Anyagilag is mazlista vagy h meg sem erzitek… plane ilyen inflacioval

3 gyereknel én a nehezseget abban látom (főleg ha nem nagyon van segítség), hogy két szülő 3 felé szakadni nem tud. Márpedig biztos hogy vannak/lesznek olyan helyzetek, amikor szükséges lenne harmojukat éppen 3 felé vinni: isi, ovi, edzés, osztálykirándulás, orvos, stb stb.

Nekünk még csak 2 van, de néha még ketten is kevesen vagyunk a ferjemmel, úgy érzem. Mindketten teljes állásban dolgozunk, ha vmelyik gyerek beteg, vagy előbb kell elhozni ovibol, sulibol stb, máris valamelyikonknek el kell keredzkedni a melóból... Nyilván felváltva megoldjuk, de 3 gyereknel több ilyen alkalom van, amit már nem biztos hogy annyira toleral a munkahely...

És hát a pénz...

Egyik gyermekunk adhd-s, nagyon drága a fejlesztése. Ezen kívül szeretnek úszni, táncolni, persze visszük őket, szintén nem olcsó mulatság. 3 gyereknel sok költség tényleg 1/3-al nő, hisz 3 pár cipőt/ruhát/stb kell venni. Gobdold el ha mondjuk kell nekik szemüveg, fogszabalyzo, vagy hasonló cucc.... Szazezrek ropkodnek kapásból.

Mai árak mellett pedig az alapvető dolgok is iszonyú sok pénzbe kerülnek.

A kettes válaszoló vagyok.

Nem, nem üti egymást, ugyanis vacsorára visszük őket a nagyiékhoz, napközben együtt vagyunk.

Én azért nem értettem a nagyszülőknél alvós történetet, mert 2 hétvégi éjszakáról írt a válaszoló, gondolom a péntek és a szombat, hisz vasárnap után már ovi/suli, és a hetvégi reggelt mégis úgy ìrta le, mintha együtt ébredne a család: "(a két nagyobb segít a reggeli elkészítésében), a férjem játszik velük amíg én sminkelek, elkészülök".

És azért akadtam fenn ezen, mert nálunk is a péntek estéket a nagyszülőknél töltik a gyerekek, és nekem ez állandó belső konfliktus, mert ha reggel mennénk a gyerekekért, hogy legyen időnk velük tölteni a napot, akkor egyrészt a gyerekek is meg a nagyszülők is méltatlankodnak, hogy hiszen nem is töltöttek együtt időt, csak az alvást, nehogymár rögtön elvigyük őket, így nem megyünk értük reggel, de akkor szombat délelőtt soha nem megyünk velük sehova, mert akkor nagyizás van, pedig egy csomó gyerekprogram szombat délelőtt lenne, így viszont max. a délutáni szundi után, 4 után tudunk velük bármit is csinálni. Nekem mindig fáj ez a kiesett hétvégi nap, pedig nagyon szeretem a férjemmel tölteni az időt. Ráadásul ha szombaton mégis korán akarnánk elvinni őket, ahhoz korán is kell kelni, így nem sok időnk marad az alvásra, merthát a heti egyetlen szabad esténket nem korai lefekvéssel zárjuk általában, márpedig nálunk része a nagyszülőknél alvas koncepciójanak az is, hogy aznap végre normálisan kialhatjuk magunkat. Szóval még nem találtam olyan megoldást, amiben minden alábbi szempont teljesül:

a) elég idő jut a férjemmel kettesben

b) eleget alszunk

c) nem vész el egy hétvégi délelőtt családi programja

d) a gyerkek és nagyszülők is elégedettek vele.

Nálunk valamelyik szempontnak tuti ki kell esnie, és én is kíváncsi vagyok másoknál hogy van ez, főleg olyanoknál, akik hasonlóan csinálják a dolgokat.

2-es, ti reggel mentek a gyerekekért? Vagy hogy?