Miért nem érdekel semmilyen szinten és nyűg ha segítenem kell?

Túl sok mindent kell csinálnod, és szerintem mindent is szeretnél megcsinálni. Nem kell. Mi baj lesz belőle, ha egy napot tovább állnak a háztartási dolgaitok?

Ha van tiszta ruhátok, és valamennyire azért rend van a lakásban, az már tökéletes. Semmi nem fog történni akkor sem, ha nem főzöl mindennap, simán lehet rendelni, vagy akár több napra előre megfőzni.

A háztartási dolgok egy részével pedig akkor is tudsz foglalkozni, amikor a gyerekek már alszanak (vagy még nem kelltek fel).

Nem vagy kicsit belefásulva a dolgokba? Semmi nem történik, ha inkább a lányaiddal foglalkozol a háztartás helyett.

Jó nyilván nem minden alkalommal, de ne csak ez legyen a fő prioritás az életedben.

Mert a modern világban a legtöbb ember nem tudnak elcsendesedni, befelé figyelni, ezáltal igazán tudatosan élni sem. Ha csak a gyerekekre fókuszálnál tudnál velük minőségi időt tölteni. Ahhoz azonban először picit tudatosabban kellene létezni. Leadni fölösleges terheket, megtalálni a belső egyensúlyt ami által már helyre tudod tenni a fontossági sorrendeket. Merni kell segítséget kérni és beleugrani az életbe úgy igazán. Létezni, ahogy fiatalon mikor még mertél elmerülni az alkotásban annyira hogy kizárd az aggodalmakat.

A gyerekeid előbb-utóbb már nem kérik, hogy játsz velük..addig légy velük igazán, amíg még engedik.

Ugyanez!!!!! Ott a csomó társasjáték a polcon, bármikor meg lehet csinálni a sógyurmát és egyszerűen fáj, ha játékra hív, mert semmi türelmem hozzá. Mármint nem ő hozzá hanem úgy általában a gyerekes foglalkozáshoz. 5 éves, az utóbbi 1 évben jött ez elő nagyon.

Én a kiégésre gyanakszom. Nem csak ebben, semmi másban nem lelem már örömöm. Ha felveti a párom hogy menjünk biciklizni (imádok!) egyből azon kattogok miért nem kéne vagy miért lenne ez most macerás.

Én tudom hogy túlzottan a feladataim rabja vagyok. Akkor jobbak a napok és akkor tudok jobban minőségi időt tölteni a hülye feladat gondolatok nélkül, ha nem vagyunk otthon... Máshol rendben vagyok. Pl rokonnál vagy máshol vendégségben.

Azért mert valami x éve örömet okozott, nem jelenti, hogy most is kellene, hogy szeresd!

Tök oké, ha most inkább mosogatni tanítanád őket. Válogasd ki, mik azok, amiket szívesen mutatsz meg, amitől jobban érzed magad, és ők vegyenek abban részt! Ami meg érdekli őket, téged meg nem, arra meg keress embert, aki elintézi!

Én utálok sportolni, szereztem közösséget, ahol sportolhat, esély nincs rá, hogy velem fog mondjuk focizni, hiába tudok, de szívesen drukkolok a padon neki és megmutatok 5000 másik dolgot, de focizni az kb ünnepnapokon van, akkor is rövid időre. Nem kell mindent csinálnod, amit kérnek, de néha néha érdemes engedni. Egyébként meg vegyenek ők részt abban, amit úgy érzed érdemes megtanulniuk tőled. Én például szerettem origamizni, nagyon imádtam, de itt ideges leszek, hogy folyton nyafog, hogy "nem tudom behajtani" meg "ezt mégegyszer", vagy a kedvencem "ezt nem értem"(az origamin nem lehet mit nem érteni.. Azért szerettem csinálni, mert nekem jól ment, neki meg nem, ehhez meg nincs türelmem akkor sem, ha egyébként élvezi.

Nem kell erőltetni, csak néha ünnepnapon, akkor meg megőrizni a hidegvért, és minden oké.