Idegenként mit illik tenni, ha egy kisfiú elesik és az anyuka egy kicsit messzebb van és épp a másik gyerekére figyel?
Félek, hogy nem jól csináltam és szeretném tudni, mit csináljak legközelebb, ha ilyen történik.
Főleg, mert a gyerekeknek azt tanítják, hogy idegenekkel ne álljon szóba, ezt pedig nem akarom elrontani és megijeszteni sem akarom a szülőket.
Az eset annyi volt, hogy egy kisfiú szaladgált egy füves részen egy ligetben és elesett, pont 1 méterre tőlem.
Nekem vannak gyerek rokonaim, 3 és 10 éves kor között, ezért automatikusan mentem is oda.
A kisfiú halkan sírdogált és kérdeztem, hol fáj, mutatta. Nem volt semmi baja, csak megütötte magát.
Kérdeztem, odamenjünk-e a szüleihez és bólogatott.
Kérdeztem, merre vannak és mutatta az ujjával, az anyuka kicsit arrébb ült a törölközőn és épp a másik gyerekére figyelt aki mellette ült. Elindultunk feléjük.
Közben néztem a kisfiút és szóban vígasztaltam és a következő pillanatban ott is termett előttünk az anyuka a másik gyerekével és rögtön a pityergő gyerekével foglalkozott, én elköszöntem, mentem tovább, de aztán láttam, hogy a törölközőhöz sétálnak, összecsomagolnak és elmennek.
Akkor kapcsoltam, hogy az anyuka annyit látott, hogy a gyereke épp megy egy vadidegennel és sírdogál, szerintem ez nagyon megijeszthette és jogosan.
Viszont nem tudom mit lehet tenni.
Tovább menni és hagyni, hogy a gyerek maga menjen az anyukához?
Vagy az anyukához menni oda?
Vagy anyukaként ti mit várnátok ilyenkor egy idegentől?
Kisgyerek elesett a füvön, nagy dolog. Én nem foglalkoznéK vele, ha felkel, mozog keze-lába. Az anyja dolga. Mégis mit tudsz vele kezdeni, ha lehorzsolta a térdét?
Akkor kell aggódni, ha úgy marad mozdulatlanul, és hangja sincs. Akkor lehet komolyabb baja.
Szerintem meg jól reagáltál. Elesik a gyerek, sír, ugyanúgy rákérdezek idegen gyereknél is, mint a sajátomnál, hogy mi a baj, hol fáj. Nyilván a sajátomat magamhoz ölelem, az idegent viszont megpróbálom eljuttatni az anyjának.
Nekem mondjuk csak egy van, és csak 4 éves, szóval úgy nagyjából mindig rajta van fél szemem. De ha épp lemaradnék az esésről, és azt látnám, hogy egy idegennel sétál a gyerek sírdogálva felém, akkor azért egyértelmű lenne, hogy az idegen épp felém tereli a lányomat. És hát az nem ijesztő, ha a gyerek sírdogál. Ha a kezét fogná, pláne ha a karjában hozná az idegen felnőtt a gyereket, az azért másképp nézne ki, de ha csak hozzám sétálnak, az teljesen rendben van. Még meg is köszönném.
(Miután otthagytad őket, anyuka megpróbálta megvigasztalni a gyereket, biztos nem sikerült. Én olyankor mindig megkérdezem a lányomtól, hogy hazamenjünk-e, valószínűleg ez a kisgyerek is mondta, hogy igen. Szóval nem azért mentek, mert te közbeavatkoztál, hanem mert a gyereknek elege lett a parkból. Miután elesett, már nem tartotta annyira jó helynek.)
Szerintem meg aki nem jól reagált eleve, az az anyuka. Az oké, hogy a másik gyerekével is foglalkozik, de ne merüljön már annyira bele a másik gyerekbe, hogy már csak annyit vesz észre, hogy egy idegennel sétál a gyerek. Nyilván nem ellened szólva.
"
A kisfiú halkan sírdogált és kérdeztem, hol fáj, mutatta. Nem volt semmi baja, csak megütötte magát.
Kérdeztem, odamenjünk-e a szüleihez és bólogatott.
Kérdeztem, merre vannak és mutatta az ujjával, az anyuka kicsit arrébb ült a törölközőn és épp a másik gyerekére figyelt aki mellette ült. Elindultunk feléjük."
Ahogy ezt leírod, több percnek is tűnik.
Rosszul csináltad. Nem pátyolgatjuk más gyerekét.
Saját gyerekhez se tanácsos odaugrani egy kis esés esetén, mert annál jobban sírnak, minél nagyobb a figyelem. Az esetek 99 %-ban ha nincs közönség felállnak, és rohannak tovább játszani. Ebbe rondítottál bele.
Ha nagy az esés, csontját, fejét töri, vér folyik..akkor nyilván más a helyzet.
Pasiként te csak ne ugrálj oda vadidegen kisfiúkhoz, akiknek semmi baja.
Nőként se tehetnéd meg, csak ha ismernek. De akkor is teljesen felesleges lenne.
Banális eséseknél tényleg az a menetrend, hogy a gyerek esik, majd körülnéz, hogy van-e kinek műsírni vagy sem. Ha van, jön a szipogás, ha nincs, akkor nem is fáj. Lánygyereknél is ugyanígy van.
A tényleges fájdalmas sírást minden anyai fül hallja.
Én a saját gyerekeimnek várni szoktam egy pár másodpercet, ha felkel és szalad, jó, valamit apróságot mondok, ha sír, vigasztaló, biztatom. Azon belül se mindegy, mekkora az elesés, sírás.
Eleső, síró gyerekhez kedves dolog odamenni idegenként is. Engem az zavar, amikor a gyerek elesik, és már ugrik valami néni, felveszi, vagy vmi teljesen természetellenes módon felsegíti pl karját húzza, aztán még rám néz csúnyán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!