Mikor alakul ki a gyerekeknél az éntudat? Honnan tudom, hogy kialakult e már? Többi lent
Az én gyerekem nyáron lesz 3 éves. Ha kérdezem, pl, hogy kié ez a pohár, akkor mondja, hogy az enyém (közben mutat is magára). Ha tükör előtt áll, kérdezem hol az orrod, akkor magán mutatja, nem a tükörképén. De pl a beszédében még mindig E/2 személyben beszél magáról és E/1 személyben beszél rólunk. (ahogy tőlünk hallja)
Vagy sokszor nem azt mondja, hogy én, hanem a nevét, vagy azt, hogy a baba.
Szerintem sem oké közel két évesen.
Tudom, hogy mostanában mindenki lusta tanitani a gyerekét, mert minden ráér és ki van tolva, de szerintem ekkor már ha helyesen beszéltek vele már tudnia kéne.
Természetes, hogy óvodások és kisebbek szoktak önmagukról harmadik személyben beszélni, tehát a gyakoribb eset a 3. személy, önmagára vonatkozóan. Ez nem függ össze szorosan az éntudat érésével. (Egyébként Japánban még divat is, hogy sok tinilány direkt így beszél, mert az "olyan cuki". Lásd: kawaii kultúra. Más kérdés, h nyilván egy tini tudatosan teszi, ha teszi.)
Amiről te írsz, h önmagáról 2. személyben beszél, valóban ritkább, azonban 3, 3 és fél éves korig normálisnak tekinthető, ilyen esetekben az úgynevezett felettes én miatt van, amely a szülők hatására alakul ki. A szülő meg ugyebár neki a második személy, és ő esélyesen a dackorszak végén járhat már, a felettes énnek, a szülőnek is próbál már megfelelni (tehát te = én jelenleg, az ő szemében). Ez is ideiglenes, átmeneti. Evvel sincs semmi gond.
Az, ha másokat első személyben nevezi meg, az meg -ahogy te is írod- a hallottak alapján van, ilyen jellegű megnyilvánulás még 3 éves korban is előfordulhat, normális esetben. A harmadik életév alatt folyamatosan érik meg a toldalékok helyes használatára (ha megfelelő mintát hall, tehát jól beszélő felőttek a szülei, pedagógusai, gondozói, vlamint ha nem erőltetik, de bizonyos fajta traumák nyilván fékezhetik valamely érési folyamatokat, de ez attól függ...).
Az éntudat érése egybeesik az úgynevezett dackorszakkal és össze is függ avval, a két tényező egymást feltételezi (ettől eltérő időszakban is létezik dac, más okokból). Dackorszaknak a pszichológia a kb 18-36 hónapos kor közti időszakot nevezi, bár ezen belül egyénenként változó, hogy mikor.
Valóban nem szabad javítgatni a beszédét sem. Az érés a kisgyermekeknél alapvetően spontán zajlik utánzással, a megfelelő körülmények hatására, tehát érzelmek és tárgyak, játék, események hatására.
Érzelmileg a szüleihez kötődik elsősorban -a bánásmódtól függetlenül!-, bár alapvető a szeretetteli bánásmód, a türelem, kellő figyelem van az érésére és testi-lelki-mentális egészségére jó hatással, és hogy ne legyen a felnőtt szélsőséges a nevelés során, tehát se elkényeztető ne legyen, se ne hanyagolja el a gyermekét például.
Direktben ne tanítsd és ne javítgasd! Játék során se! Spontán ejtsd el -úsztasd be- az ismereteket a kisgyermekkel való játék során pl a beszédedben, és NE feltűnően. Azaz neked kell tudatosnak lenni, míg a pici gyereket NE tudatosítsd erre, mert NEM iskolás korú!
Ezt nevezi a szakma indirekt nevelésnek, indirekt fejlesztésnek, lényegében.
Történetesen nem úgy mond éppen valamit, ahogy mi felnőttek szoktuk? Semmi baj, a felődés hibázások garmadájával jár (akár egy felnőttnek az idegennyelv tanulás során), na de te úgy is jól mondod, tégy úgy, hmintha csak úgy véletlenül helyeznéd a saját, reagáló mondatodban a gyermek által hibásan ejtett, vagy ragozott szót, és mivel te elvileg jól mondod, DE NEM ERŐLTETED a tanítást, pontosan emiatt tud jól és megfelelően fejlődni az beszédérése! (Lásd: szubliminális, azaz tudatküszöbb alatti hatások.)
Ellenben a direkt módszerek kifejezetten gátlóak, érést fékezőek és neurotizálóak hét éves kor előtt kimelten.
A felnőtt a minta, spontán utánoz a kisgyermek érzelmi alapon. És minden "ragad rá" úgymond, tehát mindenféle inger. Játssz vele sokat, beszélj hozzá sokat, add önmagad, a gyereked ilyen pici korban szivacsként szívja magba érzelmi alapon az ingereket és a fejlődése alapjaihoz hozzájárul mindez.
A sok mozgás is alapvető, az még az értelmi érésre is döntő hatású. Amikor csak lehet, friss levegőn.
Valószínűleg szepen foglalkozol a gyerekkel, innentől kezdve egy gyerek magától tanul meg beszélni normális esetben! Csak azért írom neked nehogy magadban kezd keresni a hibát. Mint egy mag: megontozod, és ő magától nő, levelet majd virágot hoz.
Hány gyereket csak bedobnak a tv elé, aztán tök jól beszél. Nem kell őket tanítani, mint amit itt is valaki nagy dolyfosen leírta.
Valóban 3 éves korig nem rendellenes ha nem jól használja a névmásokat, utána ha van más is akkor lehet hogy kivizsgálják.
Az entudat az más, az 16 hónapos korban jelenik meg.
Eltérő fejlődésu a gyerekem.
Köszönöm a válaszokat :
#7-es mit értesz az alatt, hogy "ha van más is"?
Azt is megkérdezhetem, hogy mit jelent, hogy eltérő fejlődésű?
7#
"van más is": pl van más beszedhibaja is, vagy másban is elmarad a kortarsaitol.
Mert nem mindegy, hogy csak kicsit lassabban alakul a beszédje, vagy van mellette egyéb elmaradás is.
Eltérő fejlődés: több területen sem a kortarsaknak megfelelő szinten van.
#9-es köszönöm!
A beszédében még annyi eltérés hogy egyéb ragozási hibák is szoktak lenni , pl többes szám (pl sok almák van itt), de ez ritkábban fordul elő.
Egyébként a személyes névmásoknál is, ha visszakérdezek, hogy hogyan kell helyesen mondani,akkor elmondja jól, de a spontán beszédben még inkább rosszul ragoz (nem tudom, hogy ez számít e)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!