2 éves elmúlt a gyerekem. Mostanában, ha valamit nem engedek meg neki, vagy olyasmit kell csinálni, amit nem szeret, azt mondja "buta anya". Hogyan szoktassam le erről?

Kezdj el sírást imitalni amikor lebutaz mond el neki hogy te most nagyon szomorú vagy hogy ezt mondta !

Vagy

Magyarázd el neki hogy anya nem buta!

Egyébként ez tipikus dac korszak eleji dolog … lesz meg durvább is szerintem !

Nem a kerdesedhez kapcsolódik de tőletek hallotta a buta szót ? Vagy hol ?

Hát, ha te azt mondtad rá, hogy buta, akkor ez várható volt, s vállald a következményeit. Bocsánatot kell kérni, és tisztázni, hogy ilyet nem szép dolog mondani, te is hibáztál, mikor ezt mondtad neki, és kéred, ő se mondja rád. Senki sem mondja senkire a családban innentől, hogy buta.

Egyébként fegyelmezésnél érdemes az adott cselekvést elítélni és büntetni pl. "Nem szabad kiköpni az ételt", "ilyet nem illik csinálni", "aki direkt kiköpi a földre az ételt, nem kap desszertet", stb. Így nem sérül az énképe, mert nem ő a rossz, hanem az, amit csinál.

Ha lebutázod a saját gyerekedet az rettentő káros. Ha használod a buta szót, legalább úgy használd, hogy butaságot csinált és nem ő a buta. Én pl a Boribon olvasása közben is átfogalmazom azokat a részeket, ahol Annipanni butának nevezi Boribont.

A gyerekek tökéletes tükröt tartanak a mi viselkedésünkről, mert úgy másolnak - mindent - hogy észre sem vesszük.

Amikor meg lebutáz, el kell ismerni az érzéseit (ilyenkor egyértelműen mérges): "megértem, hogy dühös vagy anyára és lehetsz is, viszont attól még ilyet nem mondunk egymásnak" (nem tudom milyen szituban volt az ellenkezés, de nálunk az öltözés rettentő sok konfliktust vált ki, azt már viszonylag rutinosan kezelem). "Gyere, melyiket vegyük elöbb fel, a nadrágot vagy a pulcsit?" Nem mindig jön be a terelés, akkor ha van időm, erőm és türelmem (és mióta megértettem a hisztik hátterét, illetve a funkcióját, egyre több türelmem van, pedig én könnyen eldurranós vagyok), akkor beleállok egy sírásmeghallgatásba, hadd jöjjön ki a feszültség. Ha viszont ezek egyikére sincs épp lehetőségem, gyengéden meghúzom a határokat: "megértem, hogy dühös vagy rám, viszont most felöltözünk, mert indulnunk kell. Vár ránk az xy, nem lenne jó, ha sokat kéne várnia. Te se szeretnéd, ha sokat várna, ugye?" Kb eddigre már sokkal kooperatívabb - de azt is hozzáteszem, hogy mi elég régóta tudatosan használjuk a kapcsolódó nevelés irányelveit. Nem tudom hogy egy olyan gyerek, aki nem ebben nevelkedett eddig, első körben hogyan reagálna rá, de abban biztos vagyok, hogy ha tudatosan és következetesen használja az ember, akkor annak jótékony hatása van.