Anyukák nektek hogy néz ki egy nap egy lassan 2 éves gyerekkel?

6 után kelünk, játszik az autóival, kommentálja a történéseket, én mellette kavezok. Utana kifestem magam, megcsinalom a hajam, feloltozok. Van, hogy még elvan ilyenkor, ha nem, kijon hozzám, nézi mit csinalok, fesulkodik mellettem, pepecsel. Őt is feloltoztetem, játszunk egyutt. Aztán megfozok, általában gyorsat, 1 óra alatt kesz van, játszik a konyhában, beszélgetünk, enekelunk, kozbe felveszem, szorakoztatom is azért, de hozza ki a cuccait közben. 10kor kimegyunk sz udvarra, motorozunk, boltba megyünk, csuszdazunk, játszótér, kakas nézés az utcában, kerteszkedunk, homokozik, kutyaval jatszik, adunk nekik vizet, pakolaszunk stb. Délben bejovunk, eszunk és alszik. Én vele pihenek. Fél 2kor kel, utána megint jobban elvan, addig mosogatok, felmosok, porszívó, torolgetes, teregetes stb. Mikor mi. Van hogy segít. Aztán 4 előtt megint kimegyunk egy másfél órára. 6kor furdunk, addig apja is hazaer, játszunk vele.

8 előtt alszik.

Én rengeteget beszelek neki, mostmár vele, minél valasztekosabban, elmagyarazok mindent, amit látunk, csinalunk. Külön nem fejlesztem.. De a szabadjáték, a sok kommunikáció úgy látom hatásos. 2 éves és folyekonyan, helyesen beszél, önállóan és masokkal is játszik. Határozott, nyitott, érdeklődő, kommunikativ. Tobb dal refrenjet és mondókákat is tud. Kisfiú egyébként.

Pár hete nekem bejott a tanulás mellé, ezt ha a férjem éjszakás, vsgy a délutáni pihi közben csinálom.

Az én kislányom 19 hónapos. Sajnos a napjaink zöme a túlélésről szól, nem tudom szépíteni. Továbbra is minden éjszaka össze-vissza kel, hol sűrűbben, hol 1-2 alkalommal. Már iszonyúan fáradt vagyok. Amellett, hogy rossz alvó, iszonyú eleven, akaratos, makacs, nyűgös gyerek. Folyton a sarkában kell lenni, és figyelni rá, nehogy veszélyes dolgot csináljon. Ami az én dolgom napközben, azt átlag 3 percenként kell megszakítanom miatta. Én pl. nem tudok mellette nyugodtan felöltözni, fogat mosni, sminkelni pláne nem tudnék. Ott cirkuszol a lábam mellett, hogy mi kellene neki, ami épp nálam van, vagy más dolog miatt. Szinte soha nincs el nyugodtan magában, öt percre sem. Irgalmatlanul fárasztó fizikailag és idegileg is. Főleg, ha olyan szeles, esős az idő, hogy érdemben kint lenni sem tudunk.

Egyébként figyelek arra, hogy sokat beszéljek hozzá, és sokat nézzük a könyveket, sokat mondogatom neki, mi, micsoda a képeken. Ennek köszönhetően lett is egy elég gazdag alap szókincse, és szépen el is indult a beszéde 13-14 hónapos korától fokozatosan. Formabedobózom, kirakózom vele, vagy mesélünk. De pár percnél tovább nem lehet ugyanazzal a dologgal lekötni. Háztartás mellett úgy tudok foglalkozni vele, hogy örökké olyan fáradt vagyok, mint egy kutya. De ő tényleg nem egy nyugodt gyerek. A folyamatos meséléssel viszont tényleg tudtam fejleszteni, rengeteg szót tud már. Nem mesét olvastam neki, hanem rengeteg képeskönyvben rámutattam a tárgyakra, és mondtam a nevüket hozzá.

Fater matyizzon a retyón meg ha hazaér 2-3 órába jó fáradtan megtapasztalhatja a szülőséget.

Muter meg saját személyiségével se volt sose tisztában hát akkor, h nevelnek egy gyereket.

De mindenki nagy király attól persze