Van olyan aki sokáig nem akart második gyereket, de aztán mégis lett?

Nagy korkülönbséggel egyáltalán van e értelme? Van egy 5 éves kisfiam aki úgy érzem kimerít teljesen, meg jó végre dolgozni. Örülök, hogy már jobban leköti magát egyedül stb. Szóval kezdem megint magamat nőnek érezni, nem csak anyànak. Férjem azt mondta jó lenne neki testvér, de az én döntésem, hisz úgyis nekem kell főleg vele lenni. Szép sorban el is adtam minden kinőtt ruhát, babakocsit mindent már. Ma láttam ahogy egy anyuka tolta babakocsiba a kicsit és mentek a nagyért az iskolába és akkor elkapott egy érzés, hogy de jó lenne nekünk is majd így. 30 éves vagyok, férjem mondjuk 41 már. Inkább úgy érzem, hogy nincs kedvem előről kezdeni, de nem vagyok még biztos benne.