Akaratos hisztis 2 éves! Mi tapasztalat, tanács ?

Komolyan az az egyetlen eszközötök, hogy verjük meg a gyereket olyanért, amiről nem tehet? Nekem sokat segített hogy megértettem, hogy ilyenkor mi megy végbe a gyerekben, hogy nem direkt csinálja és neki pont ugyanolyan rossz, ha nem rosszabb ezt átélni mint neked. Ebben segíteni kéne, viszont az nem segítség ha még jól el is vered. Azt érzi vele, hogy akitől a segítséget várná, az is inkontinens. (Persze nem ilyen szépen fogalmazza meg).

A hiszti egy válaszreakció egy általa kezelhetetlen érzelemre (düh, csalódottság, elkeseredettség, frusztráció stb). Természetes, hogy nem lehet mindent úgy csinálni, ahogy ő szeretné. Ilyenkor előfordulhat hogy hisztiben tör ki. Ilyen helyzetben a legjobb ha tudatos tud maradni az ember (nem mindig lehetséges, és ez is oké, de törekedni kell rá). A hiszti ugyanis sokszor feszültség levezetés is egy más szitu miatt. Például egyik nap mutatja hogy eltört a keksz és már kettő van belőle, a másik nap meg ez feldolgozhatatlan számára és ordít miatta. Olyankor ez a pici történés mint egy indikátor, elindítja a felgyülemlett feszültség kiadását hiszti formájában. Ha ennek teret adunk azzal sokat segítünk a gyereknek visszabillenni. Ilyenkor ott vagyok vele és meghallgatom. Erre persze nincs mindig idő, de próbálok rá figyelni hogy bizonyos időközönként kell ilyen sírásmeghallgatásnak lennie. Aztán mikor elült a vihar nyugodt lelkiállapotban megbeszéljük hogy az adott szituációban mit kellett volna csinálni. Egyébként nekem az is egy nagyon hasznos felismerés volt, hogy a szülőnek nem dolga a hisztik elkerülése. Meg lehet mondani a gyereknek, együttérzően, hogy "igazad van kicsim, jó lenne ha már nem kéne kabátot venni, én se szeretnék. Viszont hideg van kint ezért kell" Ettől nem lesz instant jobb, de a gyerek érzi, hogy együttérzel vele, elismered az érzéseit. Ez hosszútávon kifizetődő. Ellentétben a "ne legyél csacsi, fel kell venni a kabátot" frázissal.

Ha nagyon sok a hiszti, akkor még ránéznék, hogy mi az ami állandó feszültséget okozhat neki.

Tudom hogy nagyon nehéz ez az időszak és még nehezebb észnél maradni, amikor napjában hatodszorra borul ki és azt érzed semmi se jó, de hidd el hogy ha képzed magad ezen a téren és tudod, hogy ezt nem ellened csinálja és tudod azt érezni, hogy meghallgasd, az sokat tud segíteni. Egyébként meg túl kell élni. Elmúlik ez az időszak is. Viszont nem mindegy hogy milyen reakciókat kap közben a gyerek tőlünk. Ha csak kiabálást, kézre, seggre csapást, az nem építő. Nem azt mondom, remélem az átjött, hogy legyél mindig Buddha és sose durranjon el az agyad. De az arányok nem mindegy, hogy 10ből 1-2szer vagy 10ből 8-9szer.

Uhh, mintha az én lányomat írtad volna le (bár nála kiderült, hogy mi okozza a sok hisztit)

Mást nem tudok tanácsolni, minthogy légy következetes és kitartás! Ha leveszi a kabátját, mentek haza, ha nem fogja a kezed, mentek haza (bár én ezt csak akkor vártam el tőle, ha forgalmas úton mentünk át, ha valami kis elhagyott mellékutcában, akkor meg gyakoroltuk, hogy egyedül hogyan kell szétnézni és átmenni). Először próbáltam alkudozni, de nagyon mélyre süllyedtünk. Már teljesen idegbeteg voltam. Nála csak az segített, hogy egy ideig mindenben az én akaratom teljesült és amikor megértette, hogy ha anya kér valamit, akkor az úgy is lesz, na onnantól kezdve meg lehetett vele beszélni mindent.

Nagyon idegtépő volt! Kb fél évig jártunk úgy haza minden sétából, hogy visított, mint egy malac. Vártam, hogy mikor küldik ránk a gyermekvédelmiseket. Igazából csak sok erőt és kitartást tudok kívánni, mert más tanács úgysem segít.

A gyerekek màsok kèrdező, eltèrō temperamentum, szemelyisèg, hiàba ugyanazok a szülők, nevelès.

Ne hasonlìtsd folyton a màsik gyerekedhez. A #7es vàlaszolòval teljesen egyet èrtek.