Más négy évese is ennyit vinnyog?

"nem kellene ennyi idősen már több esze legyen? Mit nem ért azon, ha pl. beteg vagyok, nem érek rá?"

"Komolyan néha arra gondolok, hogy valami baj van ezzel a gyerekkel."

"Bezzeg az óvodában teljesen normális."

Hat nem tudom, akil a #20-ast támadják. Ti mondotok ilyet a gyereketekrol? Nehanyat bemasoltam -ide. De hogy en olyat biztos nem mondanek a gyerekemrol, hogy biztos baj vele, mert az ovodaban normalis, meg, hogy ennyi meg annyi esze van, az biztos. De akkor biztos en vagyok szentlelek, hogy meg ha idegesit a gyerekem, akkor sem beszélek rola ilyen stílusban.

#32 a nem kellene hogy több esze legyen egy szófordulat máshogy, nagyobb gyerekeknek is szoktàk mondani a szülők hogy "ennél már több eszed lehetne minthogy..."

Azért akkora drámát ne láss már bele.

Az hogy oviba jobban viselkedik egy tény persze hogy zavaró.

Hogy megfordul a fejében hogy a gyerek nem 100-as meg gondolom felindulás, kétlem hogy azzal a meggyőződéssel élné az életét hogy a gyereke kezelésre szorul.

Most ez itt annak a kérdése ki mit tart nornálisnak. Szerintem a rosszkedv, a borongósság, a kiakadás a félelem, a harag ugyanúgy normális, és az élet normális része mint a boldogság, az izgatottság, az öröm stb.

Nem kell mindenkire ráhúzni, hogy a negatív érzések amiket érez, nem normális érzések, mert ezzel azt sugallod hogy baj van vele.

Ki kell ábrándítsalak, a negatív érzések is normálisak, és néha elég csak kiadni magadból. Ha azt sugallod nem normális, lehet szégyellni fogja és inkább elfojtja, elrejti, na EZ káros.

Beteg vagy. Miért nem pihensz inkább, ha már van segítséged?

Jöttem egy kis lepontozásért 😂

Elnézést, de nem tudok azokkal a véleményekkel azonosulni, melyek szerint ez csak egy ártalmatlan kifakadás. A szóhasználatok miatt. Nem, az nem egy szófordulat, hogy ennél már több esze kellene legyen. Legalábbis a fenti szövegkörnyezetben...

Én is ki szoktam borulni a gyerekem viselkedésén néha, és ilyenkor magamban van, hogy csúnya jelzővel illetem szegényt. Aztán szerencsére rájövök egy pillanat alatt, hogy ha valakinek, akkor nekem bizony tényleg több eszem kéne hogy legyen. Ha én nem tudom kezelni az indulataimat, akkor mi a ló....t várjak a pár hónapos, pár éves gyerekeimtől? És az indulatkezelés alatt mifelénk nem az elfojtást értjük, mert az nyilván nem egészséges. Megjegyzem, itt szerintem pont a rengeteg elfojtott indulat és düh került most felszínre a kérdezőnél. Sokan azt is elfelejtik figyelembe venni, hogy némelyik teljesen normális gyereken úgy mutatkozik meg a szülő állandósult feszültsége (még ha igyekszik is magába fojtani), ahogy például a kérdező gyerekénél is. De persze lehet szuperanyuzni, meg ősanyázni, meg mit tudom én még hogy mik a kedvenc hárító gúnyneveitek 🤷‍♀️

Mindenki úgy fortyog ahogy akar. Lehet élni olyan mérgező gondolatokkal és érzésekkel is mint a kérdező. (Attól, hogy itt leírta, nem fog elmúlni. Nem az elmúlt 5 perc sirámait ecsetelte, hanem általánosságban gondolja azt a gyerekéről, hogy kevesebb esze van mint a kortársainak.)

Döntse el az idő, hogy kinek van igaza. Jöjjünk vissza 20 év múlva ehhez a kérdéshez, és gondoljuk át milyen a kapcsolatunk a gyerekünkkel.