4 éves kisfiam azt nézi, hogyan ártson a 3 hónapos testvérének, mit tegyek?

Kedves utolsó.

Így van,így tesszük.

Ő hozza a pelust,ő válassza ki néha,mit adjunk rá,pancsinál,ő mossa a lábát, hasát.

Igen,mondtam neki,,hogy a kisteso még nem ehet ezt vagy azt,csak anya tejkét.

Vagy hogy biztos nehéz a kis tesónak,hogy csak fekszik,és nézd te bírsz játszani,stb stb.

Ugye vettünk a kicsinek pár dolgot,hinta játékok,de kapott a nagy is.

De basszus,belegondoltam,ha mi csináltunk volna ilyet a férjemmel,nagyon elvertek volna otthon érte...

Mi sem veszekszünk a férjemmel,maximális szeretet van itthon,ezért sem értem.

Nem is kell megjátszanom a sírást,mert ez tényleg fáj,és van hogy elsirom magam..

Amikor már úgy érzem,elég,nem -bírom tovább

Pedig egész éjjel nem alszom,csak napi 2-3 órát,de akkor is türelmes vagyok,mellette az itthoniak,főzés, mosás.

Van hogy bevonom őt is,de tegnap úgy éreztem,megfogom magam,és lelépek egy órára, fülessel..

Nem tudnék rávágni,így is van neki elég baja,ez még tetőzné a dolgot nála. Ha nem lenne,akkor nem tenné, én pedig semmi rosszat nem akarok neki okozni,semmi rosszat ,amit mi kaptunk gyerekként..

Mi ebből tanultunk,és nagyon vissza tudunk menni,hogy férjem azért is kapott,ha nem érdemelte meg..

És ő is jó kisfiú volt,legjobb tanuló,csak idegbeteg szülők..

Inkább úgy mondom,hogy a szüleik,rajtuk vezettek le mindent..

Mikor össze jöttünk férjemmel,még nagyon fiatalok voltunk,neki évekig nem volt önbizalma,szeretet hiányába szenvedett,ahogy én is,ez idővel lassan változott,nála is,nálam is.

Ennyit értek el a szülők.

De mi mindig biztattuk egymást,addig addig,míg sikerült hinni magunkba.