Szerintetek nem kegyetlen?

Nem.

Szerencsés vagy, hogy a tiéddel lehet beszélni, az enyém sokkal nagyobb, de még most is ha valamit mondasz neki annál jobban csinálja

Az én nevelési elveim szerint, ha nem is kegyetlen, de ott nem hagytam volna. Kijöttem volna a szituból és nem hagytam volna, hogy még egyszer megtörténhessen, de nem hagyom magára a rossz érzéseivel.

Egyébként a 11-es példájából látszik, hogy nem előrevivő az otthagyjuk, hadd bőgjön. De természetesen mindenkinek joga van úgy csinálni, ahogy szeretné.

Ha megoldható, akkor úgy kell alakítani a szituációt, környezetet hogy a gyerek ne tudja megismételni a "rosszaságot".

Jelen esetben úgy kell ülni, hogy ne érje el a szemüveget mégegyszer.

Ezer és egy szituáció van, ahol muszáj megfegyelmezni a gyereket, mert kikerülhetetlen pl. a forró sütőt nem tudjuk alrébb rakni.

De olvastam olyat, hogy anyuka kiakadt h a gyerek kinyomta az összes fogkrémet és rákente a falra. Na ez pl. olyan szitu amit meg lehet előzni (csak olyat érjen el a gyerek a lakásban, amiben nem tud kárt tenni).

Szóval szerintem a szemüveg leverés nem egy olyan dolog volt, amivel rendre kell tanítani a gyereket, hanem megelőzni.

Kegyetlenségnek épp nem hívnám, csak rossz módszernek.

Írják többen, hogy úgy kellett volna megoldani, hogy másodszorra már ne érje el. Ez nagyon szép, csak ebből nem tanulja meg, hogy nem szabad hozzányúlni, maximum konstatálja, hogy nem éri el, és feladja a próbálkozást. De a következő adandó alkalommal megint direkt le fogja verni. A lányom másfél éves, és nem piszkálja a szemüvegemet, akkor sem, ha amúgy elérné. Mert ahányszor próbálta, elkaptam a kezét, volt olyan, hogy le is tettem, amikor sokadszorra is nyúlt érte újra... és mindig nyomatékosan mondtam ilyenkor, hogy nem szabad. Mostanra megértette. A fiammal ugyanígy volt anno, ő is hamar leszokott róla, hogy nyúlkáljon érte.

Szerintem teljesen jól csinálta a tesód.

#13

Ez azért nem jó példa, mert a fogkrém napi 1-2x kell pár perc erejéig, a nap maradék részében meg a fürdőszobaszekrényben van, vagy a csap mellett, ahol nem éri el a gyerek, plusz még a fürdőajtót is be lehet csukni, mert amúgy sincs semmi oka a fürdőszobába mászkálni nap közben, nyilván nem ott alszik, meg nem ott játszotok. Az, hogy a gyerek egyszer valahogy mégis megkaparintotta a fogkrémet, és szétkente, persze hogy nem róható fel neki, arra oda kellett volna figyelni a szülőnek, hogy ne kerüljön a kezébe.

Na de azért a szemüveg más tészta. Azt nem alkalmanként veszem elő, és nincs elzárva, hanem rajtam van a nap 24 órájából mondjuk 16-ot, mert nélküle nem látok rendesen. Mégis, hogy előzzem meg, hogy hozzányúljon? A szemüveg a "tartozékom", és mint olyat, nem fogom minden alkalommal levenni, amikor felveszem a gyereket, vagy ülünk a földön és odajön hozzám. Elég nonszensz lenne, az egész napom csak abból állna, hogy felveszem-leveszem... Tehát igen, azt tanulja meg, hogy nem piszkálja, akkor sem, ha eléri.

Itt egyetlen esetről volt szó, mesélés közben.

Nem arról h egész nap veri le az anyjáról a szemüveget...

Szó se volt arról h ez rendszeres dolog lenne.

Ha a gyerek valamiért rákattan a szemüvegre az teljesen más, akkor az pont olyan, mint a sütő, hogy nem lehet kikerülni. Ha meseolvasás közben akkor is az anyja feje tetejére mászik, hogy elérje, ha az felül, az is más.