Hogy lehet egy kétéves kisgyereket sírva, magadról erőszakkal lekaparva otthagyni a bölcsödében?

Először is a gondozónővel kell megbeszélni, hogy vegye el tőled és te elrohansz. Sajnos sokszor nincs más megoldás. Sajnos nem minden anyuka tud otthon maradni, pedig nagyon szeretne. Én is így voltam, de aztán menni kellett dolgozni nem volt mit tenni.

Aztán ami még fontos része a dolognak, hogy otthon sokat beszélgess vele, kérdezd meg miért sír, mond el neki hogy menned kell dolgozni ezért viszed őt oda, keresned kell pénzt hogy tudj neki venni csokit, ruhát, ételt, hogy tudd vinni ide oda szórakozni. Magyarázd el hogy a boltban, meg mindenhol csak akkor kapunk valamit ha pénzt adunk érte, de az erre valót meg kell keresni.

Mesélj neki arról, hogy te is voltál kiskorodban bölcsis és mi volt a kedvenc játékod. Ezt szokták szeretni. Mesélj arról is hogy néha neked is hiányzott az anyukád, de a gondozónéni megvígasztalt, sok szép játékot mutatott, elmondta hogy anyukád dolgozni ment de délután jön érted, hiszen ő is alig várta hogy találkozzon veled, de dolgozni muszáj.

Valami ilyesmiket.

Nem baj ha nem is érti még igazán, de valahol érteni fogja ő a lényeget. Valamint tetszeni fog neki hogy nincs egyedül a problémájával, hiszen az anyukája is átélt ilyet.

Fontos hogy légy nyitott, beszélgess vele, és mutass minél több pozitív érzést, tapasztalatot a bölcsivel szemben. A gondozónőkkel is légy jóban, észre fogja venni a gyerek is, hogy jól megvagytok, könnyebben elfogadja majd.

Valamint magyarázd el neki egy nap leforgását, mond el hogy reggel mikor mentek bölcsibe őt beadod, aztán szaladsz dolgozni, dolgozol egy kicsit, közben ő nagyokat játszhat, reggelizhet, ebédelhet, aludhat nagyot, aztán uzsonnázhat és mire te befejezed a munkád ő jóllakkottan, kipihenten várhat téged, hogy menj érted. Hogy neki milyen jó hogy egész nap játszhat és hogy te is kis korodban hogy szerettél ott lenni.

Remélem hasznát veszed majd. Nálunk bejött. Persze gyereke is válogatja. De ha ez a bevált szokás az adott bölcsibe sajnos csak ezeket tudod tenni, te alkalmazkodsz a helyzethez és a gyermekedet is ehhez alakítod.

Vagy keresel egy másik bölcsit ha nem változik a helyzet idővel sem.

kedves 64%!

honnan veszed, hol írtam, hogy nem járunk közösségbe???

járunk játszóházba, játszótérre, vannak babás barátnőim, akik néha jönnek hozzánk, néha mi hozzájuk...járunk közösségbe! én csak arról beszéltem, hogy nem tudnám beadni úgy, hogy én elmegyek, ő meg egész napra egy vadidegennel elmarad, vagy akár fél napra, mert azt jelenleg még megsínylené. biztos vagyok benne, ha türelmesen kivárom, és járunk közösségbe, akkor ez majd szépen elmúlik magától. már így is látványos a fejlődés a tavaszi-nyár eleji állapothoz képest, mióta rendszeresen járunk játszótérre.

81%