Zavar, ha a feleségem "szerelmemnek" hívja a gyerekünket. Nincs igazam?

Sok családban szokás, gondolom, őt is így hívták a szülei, onnan hozhatta. Nekem sem tetszik, mert nem használom, mivel nálunk nem dívott, s ezért bántja a fülemet az elsődleges jelentése, de azért azt is tudom, hogy ha más meg használja, valószínűleg ő nem így érti. Ez ugyanolyan túlzó kifejezés, mint amikor valaki nem szereti a csokoládét, hanem imádja.

(Off: Én egyébként attól is ki tudok akadni, amikor meg szeretetből ey felnőtt számára már bántó, kritikus jelzőket aggatnak egy kisgyerekre (gondolom, mert velük is ezt csinálták), mint "te kis dagi golyófejű" vagy pláne az alfelük megnevezésével becézgetnek "kis tökös" és konkrétabbak. Nekem ezek is elég ambivalens tájszólások :))

Egyetértek veled.

Mi direkt nem becézzük a gyereket, csak és kizárólag a keresztnevén szólítjuk. Még társaságban sem használjuk még a lányom szót sem. Nem szeretném, ha így tanulná meg, szerintem negativ hatással van a személyiségére. Van neve, azon kell szólítani.

Túl nagy jelentőséget adsz egy jelentéktelen dolognak.

Engem a párom cicámnak hív. Gondolom nem lepődsz meg ha azt mondom, hogy ettől függetlenül nem kezel macskaként.

Szerintem nem tartozik Rád, hogy egy asszony hogy szólítja a gyerekét. Még ha a párod is. Én nem szólnék be ilyenért az uramnak, mert egyszerűen ő egy másik ember, másként gondolkodik, és ez annyira személyes dolog, amiért nem lehet szólni.

Nem trágár és nem árt a gyereknek, nem bántalmazás stb.

Amúgy az én fülemnek is fura szó, nem mondom, de soha nem mondtam férfinak sem. Engem az lep meg pl, ha egy pár hívja így egymást mások előtt.

Szerintem igaza van a kérdezőnek. Az a különbség, hogy míg a "drágám, drága kincsem, szívem csücsekje, csillagocskám" megnevezések olyasvalakit takarnak, aki számunkra nagyon kedves és fontos, szó szerint "drága" személy, a "szerelmem" arra a valakire utal, akivel szerelemben vagyok. S persze, minden anya "szerelmes" a gyerekébe, de majd ha nagyobb lesz a fiatok (feltételezem, a fiatokat becézgeti így), s eljut az ödipális szakaszba, újra előkerül ez a ki-kinek a szerelme téma, s szerintem okozhat zavart. Hiszen anya apával folytat szerelmi kapcsolatot, és Ferikének is lesz majd később első szerelme, akár már az ovis Zsuzsika alakjában. Az anyai szeretet más, mint a szerelemmel szeretni valakit, mégha intezitásában lehet ugyanakkora is.

De ez nekem ugyanaz, mint a szájrapuszi a gyereknek. Van ami a gyerekemè, s van ami a szerelmemet illeti. A gyerekem az arcára, nózijára, fejére, fülére kapja a puszit, a férjemet szájon csókolom. A kérdező párjának meg főként figyelnie kellene erre, ha ez a szülőtársát és partnerét zavarja.

Akkor a felnőtt gyerekedet is úgy hívod, hogy szerelmem?

Ja, nem? Miért? Már kevésbé szereted? Vagy csak végre ki tud állni magáért és leállítani a beteges agyadat?