Szerintetek normális, ha valakinek lenne rá lehetősége, de nem engedi, hogy 3-4 éves korig más vigyázzon a gyerekére a férjén kívül? Akár 1-2 órára se.

Na akkor itt egy élő példa:

23 éves vagyok, anyukám sosem bízott másra 3 éves koromig.

Akkor költöztek Nyíregyházáról Debrecenbe mielőtt megszülettem, apa külföldön dolgozott, anya itthon volt velem és a testvéreimmel. Nem volt ismerős, rokon a környéken, és ahogy anyát ismerem, idegen bébiszittert sosem alkalmazott volna, mindig vitt magával mindenhová.

Annyi hatása lett az egésznek, hogy nagyon anyás voltam, és a mai napig is nagyon szoros a kapcsolatom anyukámmal, de nem lettem sem önbizalomhiányos és a többi, sőt :)

Természetesen óvodába mentem 3 évesen, ahol lettek barátaim, és sokat jártunk át egymáshoz, valamint a társasházban ahol laktunk a többi gyerekkel is nagyon sok időt töltöttem, amíg anya a többi anyukával beszélgetett a konyhában, mi szépen játszottunk a szobában. Ezt csak azért írom hozzá, mert látom itt elég sokan fekete-fehéren gondolkodnak, és azt hiszik, hogy az anyuka kizárólagos felügyelete egyenlő azzal, hogy oviba sem mehet a gyerek...

Engem mindig is önállóságra neveltek, 16 évesen már magamnak intéztem mindent, nem kellett kísérgetni sehová, 18 évesen költöztem el otthonról.

Az én esetem is bizonyítja, hogy attól, hogy nem vigyáz más a gyerekre, még nem azt jelenti hogy az anyja kisajátítja.

#18 vagyok, én kizárólag a szülők szemszögéből írtam.

Szerintem a gyereknek se az nem káros h nincs mással (bizonyos korig persze), se az h ha vigyáznak rá.

Rám senki nem tudott vigyázni, az első 3 évemben nem volt olyan nap, amikor anyuék ne lettek volna velem.

Nem hinném h ez miatt nekem valami bajom lett volna :D

Viszont ahogy az egyik válaszoló írta, extrovertált vagyok és ezért nekem kellenek a felnőtt programok a baba-mama klub és a játszótéren kívül :D

De ahogy írtam nem mindenkinek van erre igénye, akkor miért passzolná le a gyereket.