Rossz anya vagyok, ha majdnem 3 éves mire megszerettem?

Azért ne mondjuk már, hogy egy anya kötelességeit megtette, mert egy anyának az is kötelessége (kéne hogy legyen), hogy az érzelmi biztonságot biztosítsa a gyerekének illetve biztonságos kötődés kialakítása. Ezek közül egyik se megy anélkül, hogy ne szeretnéd a gyerekedet.

Ez a viselkedés nem normális és igenis hagy nyomot, mégha nem is olyan traumatikusat, mintha ütötte verte volna és le se szarja. De erre mondták, hogy majd kidolgozza magából ha szükségét érzi.

Egy dolog a mentségedre szól, hogy valószínűleg abban az időszakban ha megfeszülsz sem tudtál volna más lenni, többet adni, így abban a szituációban a tőled akkor telhető legtöbbet adtad. Úgy hogy erre rájöttél, van lehetőséged már változtatni. Akkor lennél rossz anya, ha ezután a felismerés után se változtattnál.

Dehogy rontottad el a kapcsolatotokat! A jó anya arról ismerszik meg, hogy néha elgondolkodik, vajon eléggé kimutatja-e a szeretetét, megad e neki mindent, nem hanyagolja-e el. Mert ha ezek a gondolatok megfordulnak a fejedben, az azt jelenti, hogy törődsz vele.

Egy kisgyerek/csecsemő 3 éves koráig egészen mást igényel, mint azon túl. 3 évesen más lehet vele beszélgetni, egy "kis társat" kaptál, már kommunikál, elmondja mije fáj, mit szeretne. Sokkal könnyebb. Előtte csak nyígott, ha kellett valami, új anyaként idegeskedsz, így a sok negatív érzelem elnyomja a jót. Szeretted, csak annyira másra koncentráltál, hogy most kaptál észbe. Nincs ezzel baj. Az a baj, ha valaki akkor sem jön rá, ha már unokái vannak.