Miért nem ütitek meg a gyereketeket nevelés céljából?

"Azon kívül, hogy nincs hová menni"

Mindíg van hová menni, csak könnyebb a másikon lógni meg hibáztatni mindenért, mert ha véletlenül lépni kellene, akkor aztán tükröt tartana az élet, és belevigyorogna a valóság, hogy az illető nem képes még a helyét sem megállni az életben és eltartani magát!

Azért mert a verés nem nevelés. Abból nem tanulja meg, mit miért nem szabad. Az nem megoldás ha valamit azért nem csinál mert fél hogy meg lesz verve. És igen később a saját konfliktusait is így akarja majd megoldani.

Az általad felhozott példa nagyon szélsőséges. Ilyen álltalában ott van ahol egyáltalán nincs korlát a gyereknek. Itt se a verés lenne a megoldás hanem elkezdeni nevelni. Ha az én fiam agresszív volt velem, lefogtam és megmondtam neki hogy ezt nem szabad mert anyának fáj... Stb. Megtanulta.

A hisztit, mármint ha kicsi gyerekről beszélünk, nem érdemes büntetni. Sem veréssel, sem máshogy. Hiszen a gyerek nem akarattal csinálja, nem azért hisztizik, mert direkt rossz szeretne lenni, hanem mert valami baja van, csak nem tudja kommunikálni, nem ismeri fel ő sem, hogy álmos/éhes/túl hangos a környezet/akármi, csak egyszerűen nem jó neki, és kínjában hisztizik, és egyre inkább belehergeli magát.

A felnőttnek az okot kell felismernie, lehetőleg megszüntetni, vagy ha ez nem lehetséges, akkor kizökkenteni a gyereket. Csak ugye ez türelemjáték, mert az egyik gyereknél az segít, ha átöleled, a másiknál az, ha megkapja a plüssnyusziját, a harmadiknál, ha belefújsz az arcába... és ha tegnap segített az, ha énekeltél neki, ma lehet, hogy pont ront a helyzeten.

Természetesen ha üt, rúg, harap, akkor le kell fogni, de hosszútávon csak az segít, ha megtanulja felismerni az érzéseit, a diszkonfort helyzeteket, és tudja, hogy neki mi segít, valamint ezt el is tudja mondani. (Pl. másfél évesen egyszer csak elkezd hisztizni, három évesen viszont már mondja, hogy "anya, nagyon éhes vagyok".) Szóval a szülő dolga állandóan pofázni a gyerekhez, pl. kisfiam, most nagyon dühös vagy, mert Béluska nem enged téged a kisautóval játszani, aztán előbb-utóbb a gyerek nem hisztizni fog, hanem mondja, hogy "nagyon mérges vagyok".

De ha nagyobb gyerekről beszélünk, aki célzottan azért hisztizik, hogy megkapjon valamit, akkor őt én is nyugodt szívvel büntetném (mondjuk nem veréssel).

Azért nem ütöm meg mert :

- nem használ hacsak nem ütsz akkorát, hogy fájjon, de értelem szeruen nem akarom megfélemlíteni

- az nem a neveléséről szól, hanem a szülő kudarca, hogy nem tudja kezelni a szitut

- a kisfiamnal hatásosabb, ha melle guggolok és nagyon halkan magyarázok neki, mint bármi heves reakció

Mindettől függetlenül en is azt gondolom hogy létezik olyan szitu, amikor egy jól elhelyezett pofon a megoldás. De ezek már durvább dolgok, nem ilyen pár éves gyerek hisztije szintű.

Azért, mert az, hogy megütöd, csak a te tehetetlenségedet bizonyítja.

Egyébként pedig a kicsikori "hisztik" nagy része az idegrendszer éretlenségéből adódik. Az idegrendszer érésével párhuzamosan pedig neked kell megtanítani, hogyan kezelje az érzéseit, hogyan küzdjön meg a számára kellemetlen helyzetekkel és érzésekkel. Ez ugyanolyan fejlődési folyamat, mint pl. a nagymozgások elsajátítása. Ha pedig veréssel próbálod tanítani, akkor csak arra neveled, hogy félelemből nyomja el magában az érzéseit, s ezzel nem oldod meg a benne lévő feszültséget, csak tetézed/lefojtod.

A neveletlen gyerekeknél pedig sokszor az történik, hogy a szülő "lusta" az elejétől meghúzni a határokat, kedvesen de határozottan felállítani a szabályokat (nem testi fenyítéssel!!!!), mert cuki meg pici meg első gyerek, meg anyaapakicsihercegnője, meginkább ráhagyom, csak ne bőgjön, inkább megkapja a csokit/babát, csak csöndben legyen. Aztán pedig néznek nagyot, hogy a gyerek milyen viselkedéseket tesz magáévá, s persze éled a szülőben az öntudat, hogy eztazérmégse', és "namajdmost kap a hálátlan büdöse". És durrannak a pofonok, mert a gyerek nem tud viselkedni. A gyereket valójában nem tanították meg viselkedni.

Egyébként pedig pont annyira etikus megütni a gyerekedet, azért, mert nem tud viselkedni, amennyire etikus felpofozni a nagymamát, mert öreg és elfelejt dolgokat, vagy mert parkinsonos és elejti a poharat. Ugyanaz. Aki meg attól érzi magát helyzetben, hogy a nála gyengébbet erőszakkal leuralja, az meg -ismétlem- nem nevel, hanem csak tehetetlen, eszköztelen és gyenge.

Nekem sincs saját gyerekem, de bíztak már rám nem egy gyereket huzamosabb ideig, akár olyan gyerekek szülei is, akik szerint helyes nevelő célzattal ütni, ha a gyerek rosszul viselkedik, vagy rosszul tanul. Érdekes módon, én fizikai erőszak nélkül jobban kordában tudtam tartani a gyereket, mint a kedves szülő. Mert én pl a gyerek szintjén elmagyaráztam egy adott dolgot, míg a szülő, csak megütötte és egy mert én azt mondtam magyarázattal elintézte.

Az a baj, hogy a megütöm a gyereket és jól meg lesz nevelve és majd úgy cselekszik, ahogy (szerintem) helyes egy határ nélküli dolog a legtöbb esetben. Ráadásul, aki egyetért a nevelő célzattal történő ütéssel azoktól többnyire az hallom, hogy az is rendben van, ha random felnőtt a kiabáló gyereket megüti a buszon, vagy a tanár üti meg a gyereket, és amint szóba merészelem hozni, hogy ez többet árt, mint használ, ráadásul ott van a visszaélés kockázata, akkor megkapom azt, hogy az nem akkora probléma, mert akinél "jogos" volt a verés azon többet "segít", mint aki igazságtalanul kapta, meg különben is, őket is megütötték fiatalon és semmi bajuk nem lett, sőt, iskolában még összetartó is lett a közösség. És szerintem helytelen elfogadhatóvá tenni az erőszakot, mert vagy eltanulja, vagy emészti magában, hogy jó, ez elfogadható, és akkor ha majd a párja bántalmazza felnőttként, akkor nem fogja otthagyni, mert bele lett nevelve, hogy dehát ez tök rendben van. Meg egyébként ez a nem szülő megütöt dolognak hol van a hátára? Ha a tanárod megüthet, mert anyádék nem neveltek meg, az még oké, de ha felnőttként a főnököd üt meg ugyanezzel az indokkal, az is belefér? Mert hát vannak tahó felnőttek, akiket gyerekként nem neveltek meg, rájuk rájukfér, a többinek meg nem árt, legalább összetartóak lesznek a kollégák.

Meg ha a szülő üti a gyereket nevelés címszó alatt az meddig fér bele? Mert például az én anyám szerint elfogadható ez a nevelésben, de ő ezt alkalmazta egy csomó esetben, ahol egyáltalán nem ez a megoldás. Például gyakoroltatta velem anno elsősen a hangos olvasást, ami alapes nembaj, sőt, és a mesében benne volt a vér szó, én meg féltem a vértől, és elkeudtem sírni mert nem akartam kimondani, ő ordított velem, órákig ott ültem a kbaszott mesekönyv felett sírva, és az lett a vége, hogy felpofozott. Ez jogos volt a hét éves kisgyerekkel szemben? Vagy nehézségeim voltak a versek magolásával, annak is mindig sírás, ordítás, majd pofon lett a vége. Aztán kamasz korban az ütés a saját szuverén akaratom megnyilvánulásakor jött elő, olyan esetekben, amikkel magamnak nem ártok, meg amúgy senkinek, csak neki nem tetszik. Pl boltban megnéztem egy felsőt (még csak azt sem mondtam, hogy vegyük meg), aminek az anyaga nem tetszett anyámnak, ott helyben kurvásnak titulálta(egyébként nem volt dekoltált), aztán otthon felpofozott. Vagy estére fel akartam csavarni a hajam hajcsavaróval hajmosás után, és anyám rögtön úgy reagált, hogy meg fogok fázni, szóval ha fel merem csavarni(akkor ugye vizesen kell hagyni) akkor ő kiszaggatja a hajamból. De a jómúltkorában azért akart felpofozni, mert három másodpercig kiálltam az ajtóba behívni a macskákat és arra a pillanatnyi időre nem vettem fel pulcsit. És ez nem egy olyan dolog, hogy valakit fel kell miatta pofozni, pláne, hogy 19 vagyok. És egyébként csak azért nem ütött meg, mert lefogtam a kezét.

De van olyan volt osztálytársam, akit azért vert néhány esetben akár szíjjal az apja, mert rettegett a fogorvostól a csaj. Tök jól meg lett oldva a probléma... Ja nem.

És tényleg az a baj, hogy ahol belefér az ütés ott idővel megszűnik helyzet és korhatár, ameddig ez elfogadható.

Max akkor elfogadható az ütés, ha ezzel nagyobb fizikai sérülést akadályoz meg a szülő, pl.konektroba nyúlás, egyéb esetben meg nem.