Ha tudod valamiről, hogy nem igaz, amit a gyerekedről mondanak, akarsz bizonyítékos szerezni, vagy nincs jelentősége, hogy bizonyítsd az igazad, elég, ha te tudod?

Attól függ, miről van szó, ki az aki mondja és pontosan mit.

Néha hiába szerzel bizonyítékot, a másik fél akkor sem akar "veszíteni", így nem fogják beismerni, hogy tévedtek. Továbbra is abban hisznek amiben már eldöntötték hogy hinni fognak, felesleges bizonygatni bármit is.

Kötelességem megvédeni a gyerekemet az aljas rágalmaktól. Nem tudom, mi volt a történés a ti esetetekben., nyilván attól is függ. Nálunk a sógornőm azt mondta a gyerekeinek és a férjének, hogy a kisfiam hazug, hazudik, nem szabad neki hinni. Igen ám, csakhogy ezt azért mondta, mert a fiam elmondott az unokatesóinak valamit, amit ő el akart a családja elől titkolni. Az unokatesói meg visszamondták a fiamnak, hogy hazug, az anyjuk mondta. A legközelebb odametünk mindannyian és mindenki előtt beolvastam neki. Fel volt háborodva, hogy de hát a gyerekei előtt hogy beszélhetek így őróla! Hogy ő hazudik! Hát mondom de hát hazudtál. De akkor is! Miért nem négyszemközt! Hát vajon miért nem. Mert tovább hazudnál. Ez volt az utolsó latogatásunk, én befejeztem a vele való kapcsolattartást. A fiam mehetne, de nem akar. A férjem meg boldog, hogy nem kell a g.ciskedő nővérével talalkoznia. Szóval én bizony megvédtem.

Engem egyáltalán nem érdekel mások véleménye semmilyen témában. Ha a gyereket nagyon zavarná mit gondolnak róla, akkor kiállnék mellette természetesen

Ha hátrányos helyzetbe kerül, bántják emiatt a gyerekemet, akkor beleavatkoznék. Szerintem a legjobb, ha szemtől szembe állítja ilyenkor az ember a szereplőket. Ha a gyerek szerint ez ciki és csak ront a helyzetén, akkor viszont nem biztos, hogy jó ötlet.

jó lenne tudni hogy mégis milyen témában, én egész általánosban a "problémás gyerek" voltam, valahogy soha semmi nem klappolt rajtam a tanító néninek, tele van az ellenőrzőfüzetem olyanokkal, hogy "a gyerek alultáplált" (majd később: "a lánya anorexiás", mert ez is az én hibám lett), "fejlesztésre szorul", "diszlexiás", "figyelemzavaros", "le van maradva a társaihoz képest"... anyám meg le se szrta magasról, mert tudta hogy jól vagyok, értelmes, okos, igaz hogy annyiban igaza volt tanító néninek, hogy a legelső tanítási napon még nem tudtam olvasni és leírni a nevemet, csak utána ettől teljesen rámszállt és nagyon nem akart belenyugodni, hogy tudok írni, olvasni, számolni, és nem kell engem speciális szrra küldeni.