Visszafele fejlődik a gyerek?

Ezért kell óvatosnak lenni a korai fejlesztőkkel. Több a kára, mint haszna, ha nem szorul fejlesztésre a gyermek. (A rászorulás fokát szándékosan torzan ítéli meg az eg.ügyi rendszer!! Anyagi haszon okán, számos gyermek rovására...) A korai fejlesztést fontosnak tartom, de csak akkor nem árt (sőt, használ), ha valóban rászorul a gyermek!

Az ortopédiai problémát aláírom, na de a beszéd...?? Ha pont háromévesen szólal meg először, az is pont olyan egészséges, mint ha 12 hónaposan már mondikál szavakat! Aki előbb beszél, az más téren fejlődik lassabban, és megfordítva! Mégis, mire 3 és fél évesek lesznek a példabeli kisgyermekek, majdnem minden esetről elmondható, hogy alapvetően ugyanazon a beszédprodukciós szinten lesznek!

Gyermekpszichológus előadása, részlet:

https://www.youtube.com/watch?v=Pq6Z5e_25DQ&t=0s

Sok szülő áldozat, a rendszer átveri, sajnos... Kedves kérdező, mondok neked egy analógiát, hogyan károsít sok esetbena korai fejlesztés: kb azt teszik a gyerekeddel, mint ha egy fél éves babát járni tanítanának. Mi a fenének?! Evvel több kárt okoznak neki a mozgásfejlődésében, mint hasznot! MAGÁTÓL tanul meg járni, a járató segédeszköz az idegrendszeri, mozgásszervi érésben gátolná a babát!

Még mielőtt belekötne bárk ia soraima: a fél éves baba példéja csak egy fiktív analógia volt. A "MINTHA" esete. Azaz pont olyan, MINTHA a korai fejlesztők a fél éves babát járni tanítanák, épp ezt teszik beszédindítás címén a gyerekeddel... Katasztrófa... Ennek megfelelési kényszer, neorózis a következménye, valamint fordított hatás: lassítja és károsítja a beszéd érését!

Nem szabad korai fejlesztés gyanánt beszédfejelsztésnek kitenni a gyerekeket, kb 32 / 33 hónapos koráig! (Kivéve szervi baj esetén, pl veleszületett, vagy szerzett agyi sérülés.)

A konkrét helyzetre pedig, hogy egyszer megnevezi a képeskönyben a picur az állatokat, máskor meg nem: látatlanban nem lehet biztosat mondani, mi az oka, de általában az alábbi két oka szokott lenni, kombináltan, vagy egyik, vagy másik:

Egyik oka:

a kisgyermek (főleg hét éves korig) azt csinál szívesen, ami a figyelmét éppen leköti (és általában ezek konkrét doglok egyébként). Tehát, ha pl tegnap érdekes volt neki a cica, ma meg nem, akkor esélyes, hogy ne mfogja megnevezni, akkro se, ha a cica képére mutatsz. Tegnap a kutya rajzától fordította el a fejét adott esetben, ma meg lelkesen mondja, hogy "vau", vagy "kutya" (általában persze hibás kiejtéssel, ami egyáltalán nem baj, kb 4 és fél éves korig nagyjából)

Másik oka:

esetleg direktben tanítod, ami komoly hiba, minl kisebb a gyermek, annál nagyobb hiba. Kivétel: hat éves kor felett fokozatosan ki lehet és érdemes kitenni tanításnak. A kisebb gyerekeket az esetek túlnyomó részében indirekt fejelsztésnek tesszük ki, amit játékossággal kombinálunk és ne mazonos a játékossággal.

A 6. életév ilyen szempontból átmenet.

És akkor a kérdező gyereke csak 31 hós...

Oldottan játssz vele, szeresd, próbld megérteni őt, a különféle gyerekkorosztályok megértésében a gyermekpszichológiai szakkönyvek is segítenek, pl a Mérei-Binét: Gyermeklélektant bármelyik szülő haszonal forgathatja, könnyű a nyelvezete. (Latin sé görög kifejezések azonban a legtöb tudományra jellemzőek, azokat meg kiszótárazod.)