Melyik a jobb? Tanítod rajzolni gyermeked, vagy hagyod, hogy firkáljon?

Én nem tanítom. A lányom firkál, vagy megkér, hogy én rajzoljak valamit, esetleg megkérdezi, mit rajzoljon. Ilyenkor vmi vicceset szoktam mondani pl a kempingben evett fagyi kidobott papírját vagy ilyesmi, mindenre rajzol vmit, mondja boldogan, hogy kész.

Sosem instruálom, minek? Hadd bontakozzon ki.

Amúgy én azért döntöttem így, mert azt olvastam, hogy 3 ev alatt nyíltvégű játékok jók. És az ugye nem az, hogy megmondod neki, és akkor vagy jó a rajza vagy nem.

Plusz van egy szintén 2,5 éves kislány, akinek tanár az anyukája, nagyon szimpatikus nő, de a gyereket kb mindenben túlinstruálja.

A kislány meg csak ül és nem csinál semmit, átjönnek, ül fél órát is szó nélkül, amíg el nem kezdik neki mondani, mi lesz a játék, és mi a szabály.

Persze lehet, hogy ő ilyen típus, de én inkább azért úgy vagyok vele, hogy módszertant lehet bármikor tanulni meg játékszabâlyokat, de a felfedezés és a szabad játék öröme és az arra való képesseg ne vesszen el.

Szerintem mindkettő jó, de nem szabad olyat mondani kicsinek, hogy rossz a rajza, és akkor nincs gond.. Az én gyerekem korán kezdett rajzolni, firkákat. Mikor engem húzott le, hogy rajzoljak, gondolhatod hogy nem firkáltam tele a lapot.. Rajzoltam egy mosolygós arcot. Aztán ő is megpróbálta, aztán megint rajzoltunk csak kört.. Aztán volt olyan, hogy orrot nem is rajzoltam neki, erre berajzolt magától orrot, és ez volt a szemöldökkel is. Úgy is fejlődött, hogy kérdeztem lesz neki szemöldöke is? aztán rajzolt. Meg tudta mutatni magán, meg rajtam, meg be tudta rajzolni.. Ha kértem rajzoljon embert, akkor rajzolt(amikor kedve volt, máskor meg nem). Szerintem szuper a hullámos vonalat megmutatni, úgysem magától jön rá, hanem látja valahol és másolja, próbálkozik. Most mi a baj azzal, ha nálad látja a csigavonalat és nem egy csigán a könyvben?

Amúgy van az a cuki mese, a rajzoljunk együtt luie, na ott tanult teknőst, és csodálatosan bekockázta a hátát.

Szerintem ez így jó és szuper, hogy a gyereke együttműködő, könnyen tanul és jó a kézügyessége, ettől még lesznek önálló gondolatai is bőven. Szerintem a szabálykövetés és a kreativitás hiánya nem függ össze egyébként, vannak nyugis gyerekek, aki szimplán olyan, aki elül és nézelődik.. már babáknál is van olyan, aki nem felfedez, hanem nézelődik és információt gyűjt, vagy elmolyolgat egy folttal, ezek a gyerekek is lehetnek kreatívak, csak van valami belső gátjuk, lassabb tempőjuk, ami miatt nem feltűnő az egész, ami belül történik. Minden gyerek klassz.

Szerintem van egy olyan fajta kreativitás, ami arról szól, hogy valami olyat, úgy csinálj, amit, ahogy sose tudtad, hogy lehet. Művészeti, tudományos, életvezetési, bármilyen értelemben vannak ilyen innovatív emberek.

Nem tudom, pontosan, mi befolyásolja ezt a képességet, de szerintem ez a nyíltvégűség tényleg egy jó út.

Persze más ha egy 5 éves tanácsot kér, hogyan kell arcot rajzolni, de itt egy 17 hónapos gyerekre kérdeznek. Ha elkezdünk vele arcot rajzoltatni (ami amúgy képtelenség), akkor már elkezdtük kiépíteni azt, hogy ha bármi új eszköz kerül a kezébe, először nézzen körül, hol a felnőtt, aki instruàlja.

Mivel így is kb az egész élet erről szól, a játékok egy része, minèl nagyobb része esetén érdemes bármi befolyásolást elkerülni.

Én pl sose tanítottam se formabedobózni a lányom, se èpíteni (mondjuk ő elég szabad természet is), és szerintem nagyon kreatív a fantáziája, minket is folyton átír, hogy na én most èpp ma ki vagyok (pl ő a Zsófi barátnője én meg a Zsófi nővére Kati), tud szimbolikusan tárgyakat hasznàlni, az építőkockát kancsónak használja az állatainak, de ennel sokkal furcsábbakat is kitalál.

Aztán lehet, hogy ő ilyen. Nekem is nagy a fantáziám, de bennem erősen ott van, hogy keressem, hogyan KELL valamit csinálni, ezért igazán formabontóan kreatív sose voltam.

Volt egy osztálytársam, aki matekversenyen két fajta pèldát ismert: aminek azonnal tudta hibátlanul a megoldását, meg amit nem, és azt meg se tudta próbálni megoldani, egy sort se írt le róla. Ő amúgy kitűnő tanuló volt, és magas végzettséget szerzett, nekem is erős diplomám és szakmàm van, szóval persze, nem kell mindenkinek totál szabadgondolkodó ötletmesternek lennie, DE amíg látom, hogy a gyereket viszi a saját szíve-lelke, ötletei, addig azt inkább nem szakítom fèlbe.

De azért en csak én vagyok, és nem tudom semennyire se vezetni mondjuk egy szerepjátékban. Nálam sokkal "olyanabbak" is vannak pl a festőművész barátnőm szerint a gyerekek látjàk a színek felharmonikusait (bármi is az), és pl a színeket se szabad nekik befolyásolni, hogy pl az ég kèk.

Mások vagyunk de a 17 hónaposnak szerintem tényleg nem érdemes rajzórát tartani.

Megjegyzem úgy tudom, először csigavonalat kezd magától is rajzolni minden gyerek az első próbàlkozások után.

Gondozónőin tanuljuk a rajz fejlődést is, külön van vizuális nevelés ami annyi, hogy megjelennek e az életkori sajátosságok. Ami az agy fejlődését vázolja mindjuk egy szakembernek, ha én belekavarok nam, hagyom, hogy úgy fejlődjön ahogy épp neki jó, nem biztos hogy segítem a fejlődésétt.

Megteremtem a lehetőséget az alkotásra, de nem irányítom.

Az előttem szólóhoz hasonló tanulmányokat én is folytattam, és hasonló a vonatkozó tapasztalatom. Nem saját gyerek, hanem óvodai, és iskolai tapasztalatomra utalok. ÉLETKORFÜGGŐ.

Nagyjából 3 életkori szakaszra lehet osztani a gyermekek rajzoláshoz való viszonyát.

Az első: 3 éves kor előtt. Ami pszichésen megél, hagyni kell kibontakozni, ösztönösen kivetíti, amit érez (egyes kutatások szerint a vízszintes szokott leghamarabb uralkodó vonal lenni, ami a kollektív tudatból még "alá nem szállásra utal", majd gyakran a függőleges követi, ami a "földre érkezés" ösztönös jele, ezek után a csigavonalat vágyik gyakran rajzolni különösen mint összetettebb univerzális kolletív szimbólus).

Avval sincs gond, ha 5 évesen se rajzol egy gyermek, viszont akad, aki más másfél évesen elkezd firkálni, mert élvezi.

A második szakasz: óvodás kor. átlagosan 3 évesen pálcika ember szinten rajzolnak, majd megjelenik a körvonal, kontúr.

AZÉRT RAJZOL AZ OVIS, MERT KIFEJEZI ÖNMAGÁT, kvázi művészlelke van.

Tehát alapvetően NEM a rajztanítás idpőszaka a hét éves kor alatti időszak, hanem differenciáltan, egyénileg kibontakoztatni kell a gyerekeket, és ez nem csak a rajzolásra vonatkozik, hanem egészében.

Kibontakoztatni, azaz ami épp a lelkében zajlik, kijátssza önmagábül az ovis, és kirajzolja magából (amelyikük szeret rajzolni).

A gyerekrajzelemzés olyan ,mint felnőtteknél a grafológia. Amikor eyg felnőtt kézzel ír, az se arról szól, hogy megmondják neki, hogyan írjon, hanem épp ellenkezőleg: az ösztönös íráunkből lehet sokmindent kiolvasni, milyen az intellektusunk, milyen a psziché állapotunk, jellemzőink.

Épp így az oviosok rajza. Lélek állapotot tükröz.

A szürrealizmus mint művsézeti ág az óvodás rajzokra épül, azok motivációjára.

Más kérdés, hogy a 4 éveseknek már lehet mintát, ötletet adni, de csak óvatosan, csak olykor, és főleg inkább csak ha kéri.

Harmadik szakasz: iskolás kor. Ez az első időszak, tehát 6 / 7éves kortól, amikor már szabad, és érdemes rajzolást tanítani, mert ekkor merl fel először igazán agyermekben az ábrázolás, másolás igénye.

Evvel szemben az óvodás kort nem a látvány másolása jellemzi, hanem egyfajta ösztönös művészi jelleg: lelki kibontakozás, érzelemfeldolgozás, elaboráció. Nem másolni szeret általában az ovis, hanem absztrakt módon akár rajzban, akár szabad játékfolyamában kifejeznie, amit érez, valamint a külviágból érkező benyomásait, impresszióit próbálja tagolni, a saját lelkén át megszűrve.

Leegyszerűsített formában ez jellemzi a totyogókat is, lévén az ovisokhoz képest kevésbé összetettebb psziché jellemzi még őket.