Gyerekjátékos kérdés?

Oh, anyám.

Sose nézek szét a gyereknevelés témakörben, mert pedagógus vagyok, nem kell nekem a szakma még szabadidőmben is.

Most is csak a véletlen kérdés gomb hozott ide.

Ne haragudj, de ha gyerekekkel dolgozol, és ez a szakmád, akkor miért vagy ilyen kioktató?

Azt mondod pár napja válaszoltál egy kérdésre, és a kérdező nem olvasta vissza?

Igen?

Ez sért? Nem dolga inden kérdést elolvasni.

Ne haragudj, de a stílusod alapján nem tartalak jó pedagógusnak. Jobban mondva nem vagyok benne biztos, hogy pedagógus vagy.

Azt látom, hogy bújod a waldorfot, örülök neki.

De megvan, hogy a legtöbb gyermek állami iskolába jár. Ugye?

Ezért hívjuk többségi iskolának.

Mielőtt nekem esel, konduktor-óvodapedagógus vagyok, és fejlesztő-differenciáló szakvizsgát készülök tenni. Látom, neked roppant fontos a szakma, azért írtam le. A gyikon töltött 9 éven alatt szerintem először.

Egyébként azon kívül, hogy "én nem vagyok troll, a többiek trollok" meg hogy "csak az köt belém, aki nem tud érvelni" nem olvastam tőled gyakorlati tanácsot a szülő számára a ceruzafogással kapcsolatban. (ha már ennyire lovagolsz a témán)

Oké, elmondod, hogy waldorf. Szuper.

Waldorfban nem tanítunk 8 éves kor előtt ceruzafogást. Remek, ez neke is új infó, örülök neki. De alternatív sulira nincs mindenkinek lehetősége, ezt te is tudod.

Orvosi okokra hivatkozol hosszú mondatokban, pedig elég lett volna leírni, hogy a kéztő csontok fejletlenek. Direkt volt a habverés körülötte, vagy te sem tudod biztosan az "orvosi okokat"?

Leírod sokszor, hogy indirekt módon tanítjuk. Na, itt jön le, hogy nem vagy épp a szakma csúcsán.

Mert a szülőnek nem elég az, hogy indirekt módon, el kell mondani, magyarázni. Nem tanulta, honnan tudná?

Azt mondod segíteni akarsz, de egyetlen kapaszkodót sem láttam az írásodban, Pedig kerestem.

Egyszerűen rosszul kommunikálsz a szülővel, rosszul adsz tanácsot. Az az érzésem, hogy azért, mert esetleg nincs benne gyakorlatod.

Talán pedasszisztens, vagy dadus vagy, akinek nincs joga ilyesmiben megszólalni, és itt éled ki magad?

(Ezt részben abból is gondolom, hogy engem az "evvel", és "avval" szavak használatáért lazán megbuktatott volna a tanár nyelvművelésből a főiskolán. Nekem is van sok hibám, de ez alap.)

De hogy szakmázzunk kicsit, leírom az írás tanításának (egyik) helyes módszertanát.

Nehogy az legyen, hogy én csak okoskodom, szakmai háttér nélkül.

Esetleg a kérdező is profitál belőle.

1)Nagymozgások. Térben, minden irányban. Erre azért van szükség, mert papíron akkor tudok tájékozódni, ha térben már megy.

Magasról fel-le mászás, futkosás körbe, átlósan, járás előre-hárta, stb..

Ez jó esetben megvan a játszótéren, nem is kell vele nagyon nyűglődni.

2)Kar, váll mozgásai. Minden irányba.

Legyen meg a lendület, érezze a karját-hiszen nem várhatom el tőle, hogy rögtön a picike ujjaival dolgozzon pontosan.

3) fimommozgások szenzoros élményszerzéssel: Rajzoljon ujjal a homokba, a sárba, csipegessen ki babokat a rizsszemek közül, nyúljon bele mindenféle halmazállapotú anyagba, gyúrjon picike galacsinokat krepp papírból, vagy szalvétából, és ragassza fel, fessen a tenyerével, kezével.Gyurmázzon sokat! Rajzoljon pálcával a homokba. Rajzoljon zsírkrétával, vastag ceruzával, aszfaltkrétával, fessen ecsettel, fessen kanállal, villával, rajzoljon fehér gyertyával, és nézze meg hogy pereg le róla a híg vízfesték. Próbálja ki a különböző felülteket, a vékony újságpapírt, a rajzlapot, a kartonpapírt, még azt a hullámos kartonpapírt is. (ezzel gyakorolja a nyomatékot) Próbáljon meg a lábujjai közé fogott ceruzával nyomot hagyni a papíron.

Rajzoljon hanyatt fekve az asztal aljára ragasztott papírra, hason fekve a földön csomagolópapírra, ülve az ebédlő asztalnál, és olyan asztalnál is, ahol nem lóg a lába. A fára rögzített papírra is.

Ha ezek megvannak, felkészül a sulira.

Ha pedig nem, akkor vannak olyan kialakítású ceruzák, amelyek segítik a helyes ceruzafogást. Majd a pedagógus javasol ilyet, ha indokoltnak látja.

Egyébként ha bármi gond adódik egy szülő minden akadály nélkül besétálhat a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatba, ahol nevelési tanácsadás keretében ingyen megnézik a gyereket, és tanácsot adnak.

Nem kioktatást, amit bárki a hajára kenhet, hanem olyat, ami hasznára van.