Kisiskolások szülei, hogy kezeletik pl. 2 gyerek között a konfliktust?

Elvinném onnan mivel már most ő a fekete bárány, mi lesz később??

Sajnos meg kell tanítani a gyereket arra, ha fogócskázik ne a kapucnihoz érjen, kő papír olló legyen mindig a has fele a keze, ne a magasban.

Ne hadonásszon más gyerek feje közelében.

Sajnos sok mindenbe bele fognak kötni

"És ezek a kisgyerekek még annyira hiperaktívak.."

Hány éves korig lesz ez felmentés a viselkedésére?

Kisiskolás az jelen pillanatban minimum 7 éves, de ha mondjuk harmadikas évvesztes, akkor közel 10 éves is lehet. Aki összevissza hadonászik, az hogyan ül meg iskolában mondjuk 5x40 percen át?

Ne hadonásszon! De ha ennyire önkéntelenül teszi, akkor nyilván nemcsak a pajtásai előtt, hanem otthon is, csak nektek a derekatok vonalában hadonászik, ezért semmi baj nincs, ha elér titeket. Otthon észre kell venni ezt, és szólni. És persze olyan körülményeket teremteni, ahol egyrészt kimozoghatja magát, másrészt nincs idegileg túlterhelve. Idegileg túl van terhelve, ha későn kerül ágyba, sokat néz képernyőt, ha egész délután nyüzsgés, pörgés van otthon; általában véve, ha agyon van nyomva ingerekkel. Ha ezek nincsenek, és mégse lehet lenyugtatni, akkor érdemes lenne szakembernek megmutatni.

Én értem, mire gondolsz, nálunk is szokott ilyen lenni. Pl ott vagyunk együtt, a gyerekem elkezd hangosan olvasni egy táblát, erre muszáj a másiknak is, odamegy, beledumál a gyerekem olvasásába, ő is olvassa hangosan, mire a gyerekem megsértődik és rákiabál, hogy most minek ezt, mire szóltam neki, hogy ne kiabáljon, majd megszólal a másik gyerek szülője, hogy nem kellene így kiabálni ahelyett, hogy szólt volna a sajátjára, mikor az bunkó volt, hogy beledumál más olvasásába, mert féltékeny, hogy a másik szerepel éppen..

Nyilván mindegyik gond jelentéktelen apróság, de van az a típus, aki nem bírja a saját gyerekében meglátni a gondot, és ha te gondos szülő vagy és tanítgatod a gyereked viselkedni, a másik nem látja a gondot a sajátjával, csak azt fogja fel, hogy a tiéddel gond van, mert rá kellett szólni, ti lesztek a feketebárányok. Sajnos ez a viselkedés a legtöbb primitív szülőre jellemző.

Szerintem szólni kell a gyerekre akkor is, ha utána megjárjátok, mert így rögzül a dolog, hiába nem tehet róla, nem gonoszság csak figyelmetlenség, meggondolatlanság, meg kell tanulni viselkedni. Én is utálom fordítva, nálunk is előfordult, hogy gyerekem véletlen orronvágta a haverja egy bottal(hadonászott) szép piros lett, a gyerekem meg indulatból orronvágta kézzel. A gyerekem abszolút hibás volt, nem mentegetem, le is toltam érte, de ha engem orronvágnak hülye viselkedés(bottal való hadonászás) miatt, én sem repesnék, hiába véletlen, fáj is, meg ki is üthette volna a szemem.. Pont ez az a kor, ahol 6-7 évesen meg kell tanulni megfontoltnak lenni és figyelmesnek, különben tök jogosan fordulnak el tőled, senki sem akar a figyelmetlenség céltáblája lenni, illetve biztosan te is tudod, hogy a figyelmetlenségből eredő dolgokat nehéz megbocsátani, mert az ember úgy érzi, "ha fontos lennék jobban figyelne, hogy hol a homokváram és nem taposna véletlen rá, nem rohangálna ott", miközben körülötte rohangál.

Fog ez még alakulni, de ha nem mondogatod neki miket ne és hogyan máshogy, akkor a saját kárán tanul és a saját kárhoz az is hozzátartozik, hogy nem barátkoznak vele..

Egyébként a tanárnő csak azt mondta, hogy a szülők maradjanak ki a dologból és ne utáljanak ki senkit a viselkedése miatt, nem kell túlreagálni a civakodást, ezzel pedig pont, hogy a kérdező "elnéző álláspontját" támogatja, nem a támadó másik szülőét, aki ellenségeskedést szít!"