Szerintetek meghatározhatja a gyermek későbbi pályáját, sikerességét, előmenetelét, hogy milyen meséket olvasnak neki, néz, vagy hallgat?

Ugye tudod, hogy a meséket nem szó szerint kell értelmezni?

És egyébként mi van azokkal a mesékkel, amik Grimm mesék is, meg magyar népmesék is? Csak Hamupipőke története több, mint 500 változatban létezik a nagy világban, leheletnyi eltérésekkel. Köztük van egy Grimm meg magyar változat is (több is). Akkor ha a Hamupipőkét mesélem, akkor mi lesz?

A Grimm mesék ugyanúgy népmesék, a Grimm fivérek összegyűjtötték és lejegyezték a német népmeséket - amik átfedésben vannak a magyar népmesékkel.

Az élő mesehallgatás elengedhetetlen.

Tehát nem felvételről (tv, video, oksteló stb), hanem élő hang, lehetőleg olyanvalakitől, aki szereti és el is fogadja őt.

Dr Vekerdy beszélt az abortív izommozgásokról, tehát a kisgyermek beszédfejlődését döntően befolyásolja az is, hogy a közelében levő embertől hall-e valamit, vagy nem (hanem felvételről), és amikor hallja egy ember / gyerek egy másik élőlny hangját, akkor "némán" (echolália) rezeg a saját torkában az, amit a másik mond.

Pont ezért tanul meg önmagától beszélni a legtöbb gyermek. A javítgatásm tanítgatás a beszédre általában káros. Kivéve a kiejtés, 5 éves kortól, mert az rendján való.

A babákat járatni se szabad (főleg ne mfél évesen, korán), és evvel analóg, hogy nem tanítjuk beszélni a gyerekeket, kivéve ha vonatkozó középsúlyos fogyaték áll fenn.

Na már most, a módszer sokkal fontosabb általában, mint a tartalom. Ezért alkalmaznak a pedagógusok módszertanokat. Sok módszer nem is szakmaspecifikus (lásd az előző megjegyzésem: csak legyen időd türelmesen mesélni a gyereknek - élőben).

A felnőttnek a gyermekhez való hozzáállási módja különösen fontos a gyermek későbbi beválását illetően (de legalábbis a lényegi, bennső érése tekintetében mindenképp). A tartalom már kevésbé hagnsúlyos, de nyilván oda kell figyelni arra is, hogy a korosztálynak megfelelő legyen a mese.

(Nem pedig benyomni a jutyúúúbot, aztán megy, ami megy...)

Csak gondolom leirom az en sztorimat.

En túlságosan introvert csendes kislany voltam, igy elvitt anya pszichologiai felmérésre kb 10 évesen.

A pszichologiai teszten mérhetetlen sok jatékos feladatot adtak. Rengeteg területre kiterjedőt. Humán reál gondolkodas kognitiv logiai kreativitási képessegek, háttérelemzés, önismereti kérdések, IQ, EQ tesztek, nagyon éltem amugy, örömmel vetettem magam mindenbe, nekem jaték volt. Ma is emlekszem. (Egyedül a pszichologus hozott csak le az életemről mert flegma bunko volt azaz teljesen caak munkának vette az egészet. )

Amugy kis korban ez nagyon is fontos hogy minel tobb es mindenféle terulettel találkozzon egy gyermek.

Szoval akkor és ott jöttem rá arra hogy mi a kedvencem amiben a leggyorsabban bőven idő előtt is végeztem, az pedig analitikus elemző gondolkodas, hibakeresések, szortírozás, stb.

Azután többminden teruletet probáltam felnőttként.

És a végén pénzügyi területen építettem karriert. A feladataim hibakeresés, ellenőrzés, elemzések, megoldási javaslatok benyújtása, kimutatások stb :D

*a mesék annyiban voltak csak rám hatással hogy elhittem azt hogy a szerelem olyan hogy tortenet egymasba szeretnek hazassag es élnek amig meg nem halnak.

Koppantam jópárat naivan, mire leesett, hogy az élet marhára nem ez.

13.

Ha már ennyire aggódsz a gyerekek fejlődése és jó/rossz mintái miatt, akkor érdemes elolvasni Susan Forward: Mérgező szülők című könyvét.

A mesék sokkal kisebb mértékben befolyásolják, hogy a gyerek milyen lesz, mint az, hogy a szülőktől milyen viselkedési és főleg probléma kezelési mintákat lát különféle élethelyzetekben.