Szerintetek baj, hogy pozitív előrelátással nevelem a kisfiam?
Ezalatt azt értem, hogy fontosnak tartom, hogy jó legyen a kapcsolatunk, és őszinték legyünk egymással.
Bár a fiam még kicsi 4 éves lesz, de én már most is őszintén elmondok neki mindent, persze amit megért.
Szeretnék vele nagyon közeli, nem csak szülői hanem baráti kapcsolatban is maradni egész felnőtt korában is, és aztán is.
Most is következetesen nevelem, és beválik sikeresen.
Persze nem úgy nevelem hogy leültetem és ráömlesztem a sok szabályt.
...............
A kérdésem pedig pontosan arra vonatkozik hogy baj e hogy így állok ezekhez a dolgokhoz, hogy elvárok tőle, betartatok vele dolgokat, amellett dícsérem, szeretgetem, ölelem őt,mesélek neki, beszélgetünk.....
Mert ma ezekről beszélgettünk anyuval, és ő csak annyit reagált erre, hogy volt a családban akinek a gyereke a túlzott elvárás miatt lett öngyilkos (és ezt gúnyosan mondta nekem......)
Én ezen annyira ledöbbentem, hogy még most sem térek magamhoz.....
Miért van az édesanyámnak ilyen hozzáállása?????????
Vagy ilyen nézete?
válasza: válasza:Hat Anyukadnak nincs pozitiv elore latasa.
Biztos vagyok benne, hogy nem kersz a kisfiadtol olyasmit, ami nem teljesitheto.
En meg csak az elso babamat varom, de 10 eve masok gyerekeit nevelem. Tapasztalatom az, hogy megeri oszintenek lenni a gyerekekkel es a szabalyokat allitani. Ez nem a katonasag, de igenis kezet mosunk kaja elott es osztonozzuk az onallosagra a kicsiket stb.
Nekem a legemlekezetesebb az volt, amikor egy 7 eves a haborurol kerdezett. En elmondtam amit gondoltam. elmondtam neki, amit a nagyszuleim meseltek. El volt borzadva a gyerek es oszinten orult, hogy nekunk nem kell ugy elnunk ahogy azoknak akik eppen a fold nem jo feltekere szulettek. aztan elmondtam az anyjanak aki azt mondta, jol tettem...mit mond ez? Azt, hogy minden szulo mas es mindenki maskepp latja.
Szerintem a brutalis valosag normalis csomagolasban talalva meg mindig jobb mint ovni felteni es nem megmondani az igazat.
válasza:az elvárás szó tág fogalom szerintem. ha annyit vársz el tőle, amennyi 1 4 évestől elvárható, tehát a szabályok természetesek neki és megszokottak, emellett nem terheli őt meg, akkor ez nagyon is rendben van így. azt gondolom, h én is így nevelem a fiamat, ahogy te, bár ő még csak 27 hónapos. tehát nálunk ebben nyilvánul meg kb: nincs hiszti, ha játszott elpakol, ha főzök elszórakoztatja magát addig, tehát ami kb 1 ennyi időstől elvárható.
ha te is a korának megfelelően vársz el tőle dolgokat,akkor ez rendben van. kell, h legyenek szabályok, mert anélkül kisiklik a dolog az én meglátásom szerint.
emellett én is dajkálom, sokat beszélgetünk, mondókázunk, játszunk stb... és azt gondolom, h ez a későbbi őszinteség alapja is, h lássa, számíthat rám bármiben, jó a viszonyunk, bensőséges. a szabályok talán a külvilág miatt fontosak. ovi, iskola, szocializálódás, ilyesmik.
válasza:Neveld belátásod szerint! Sajnos az is igaz, a túlzott szülői elvárások valóban depresszióba kergethetnek fiatalokat.Elvárják pl. hogy orvos legyen a gyerek erején felül is.12-14 évet tanuljon, holott van saját elképzelése is, hogy miből élhetne meg.
Túlzásokba nem kell esni, ez a lényeg!
Magamon látom, hogy akárhogy is neveltek, most közel 40 évesen már egy csomó régi szabályt és anyukám eszméit stb. nem tartom be, mert idejét múltak, alkalmazhatatlanok már az én gyerekemnél.
A nevelés és formálás tarthat akár 30 éves korig is, a végén a szellem kiszabadul a palackból és azt csinál, amit jónak lát, akkor lesz igazán felnőtt. Mindig az adott korhoz kell igazodni, ezért látjuk annyira öregnek a 85-90 éveseket és maradinak a gondolkodásmódjukat.
Igen, igen,természetesen a korának megfelelően nevelem.
Én is elvárom, hogy rendesen üljön és egyen velünk az asztalnál, hogy este rendesen pancsizzon, figyelmesen mossa meg magát, fogmosást betartatom vele. Kap édességet de nem azzal jutalmazom vagy zsarolom.
Sőt nem is zsarolom.
Pl.: van a családban aki dohányzik, vagyis anyukám öccse, és a fiamat volt hogy nagyon izgatta a dolog, hogy de miért szívja, mit szív, büdös, nem büdös,....stb.
És én elmagyaráztam neki, hogy nem jó dolog, beteg lehet tőle, büdös lesz a keze, ruhája......
És nem erőltetem rá, azt is mondtam ma a mamáéknak, hogy nem fogok vele veszekedni ha kiderül hogy kipróbálja majd a cigit, (bár nem fogok neki örülni), de leülök majd vele és megkérdezem miért tette, vagy hogy jólesett e neki.....stb.
És úgy érzem, hogy ha egy szülő és gyerek van olyan kapcsolatban akkor az a gyerek nem fog "hülyének" nézni hogy ilyenről beszélek neki....
Szóval nem lesz vita, de minden erőmmel azon leszek, normális kereteken belül, hogy pl. ne dohányozzzon, vagy ne csavarogjon az utcán, vagy ne üljön éjfélig a számítógép előtt....stb
Ugye ezek nem túl katonás dolgok? Én nem érzem annak.
Meg mondtam, hogy én segíteni fogok neki a tanulásban.
Erre kaptam anyumtól azt a választ, hogy a családban is lett öngyilkos gyerek.....
Teljesen kikészültem a hozzáállásától.
válasza:már írtam neked korábban is. szerintem ez így teljesen rendben van. 1 gyereknek, hha a későbbiekről beszélünk kell némi szigor és támpontok adása, mert nem tud mindent maga eldönteni. az én példám pl.: református gimibe adtak a szüleim, a tesóm is oda járt, engem is felvettek, nagy volt az öröm. persze én is örültem, h igen, megugrottam a lécet, 12 évesen bekerültem az ország 1ik legjobb sulijába. 6 évig jártam oda, ami rengeteg volt, hihetetlen szabályokkal és elvárásokkal. amikor az ált. iskolás osztálytársaim és középiskolások lettek és láttam, h nekik mennyivel lazább, könnyebb az életük hibáztattam anyukámat, másik sulit akartam, és gyűlöltem ahová jártam. de anyu nem engedett, végigcsináltam. és mikor fősulira kerültem az államvizsgára és a jog vizsgákra tanultam, ill. a szigorlatokra, mert langyos víz volt az elmúlt 6 évhez képest. visszagondolva pedig életem legszebb 6 éve volt... szóval kell, h 1 szülő vezessen és segítsen, mert 1 tini néha őrült dolgokra képes. emellett buliztunk, éltünk, mindehová elengedtek, mindent megbeszéltünk otthon, pasikat, piálást, mindent.
remélem érted, h mit akartam mondani.
és hozzáteszem anyukám máig a legjobb barátom, bár néha az őrületbe kerget:))))
Utolsó komenthez:
Igen, teljes mértékben értelek.
Amikor olvastam a soraidat és annál a résznél tartottam, hogy utáltad a sulit és te is másikba akartál járni, de anyud nem engedett, akkor azt hittem az lesz a csattanó,hogy ...ezért nem csináltad végig a felsőbb sulit......
De örültem amikor a végén írtad, hogy jó hogy anyukád vezetett és nem hagyta hogy "őrült tizenéves" korod, vagy lázadásod miatt buta döntéseket hozz.
Ez szerintem is így helyes.
Én viszont nem voltam ilyen szerencsés, nekem nem volt sem lelki, sem baráti, de talán még beszélgetős partnerem sem anyukám.
Bár ő is erőltette az iskolát, de nekem viszont a tovább tanulásal már voltak elképzeléseim, céljaim....és nem engedte, hanem minél felsőbb és magasabb suliba akart tenni.
Sajnos nem végeztem el, és mivel alapítványi suli volt, így rengeteg pénz a kukába is került.
De ha anyuval más lett volna a viszonyunk akkor ennek nem kellett volna így végződnie.
Én ez az amit nem szeretnék a fiamnak.....
Remélem sikerül a kezemben tartani reálisan a dolgokat és "normális" felnőtt lesz....
Köszönöm a komenteket mindenkinek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!