Aki 3 gyereket nevel, nem készül ki idegileg?

Nekem is 3 gyerekem van és soha nem volt segitségem csak 2 férjemmel oldunk meg mindent ,igaz nekem már csak lányom kicsi 10 éves ,másik kettő 18 elmúlt illetve 17 éves .

Néha fárasztó de inkább most a covid miatt.

De én mindegyiket nagyon imádom.

Szerintem aki akarta a 3 (vagy több) gyereket, mert vágyott rá, mert valami belső motivációja volt, az jellemzően jól szokta bírni, még ha amúgy nyilván nehéz is a dolog. Ismerek viszont olyan háromgyerekest, aki az első gyerektől is már világgá akart menni, nem viccelek, utálta az anyaságot és a babázást, erre bevállalt még kettőt, és szemmel láthatóan nem szereti a gyerekeit, csak gondoskodik róluk. Hogy miért vannak akkor hárman? Jó kérdés. Kitalálta, hogy neki nagy család kell, mert az milyen jól hangzik, és a munkájában meg amúgy sem sikeres, szóval neki az anyaság a karrierje. Csak kicsit szomorú, ha ezt utálja valaki annyira, mint a sehova se vezető irodai melót, de hát ki vagyok én, hogy beszóljak. Mindenesetre ő pl egy kicsit sem bírja a dolgot.

Nekem kettő van, úton a harmadik. Minthogy a kettővel eddig egész jól elvoltunk, bízom benne, hogy hármasban sem lesz tragédia a dolog. Szerintem csak az a titka, hogy szeretni kell a gyerekeidet és szívesen áldozd rájuk az idődet (meg a józan eszedet). Ezt most nem bántásból mondom, hanem tapasztalatból, nekem is sokkal nehezebbek azok a napok, amikor szívem szerint mást csinálnék és folyton azt várom, mikor jutok már az adott dologhoz és egyszerűen nem akarok a gyerekekkel foglalkozni, mert mittudomén, mennyire olvasni akarok. Akármilyen hisztisek és dacosak a lányok, ha nincs bekattanva az agyam hátuljában, hogy nekem ehhez most semmi kedvem (nem vagyok szuperanyu, nyilván vannak ilyen napjaim :D ), akkor sokkal jobban bírom a strapát, több türelmem van, ha tényleg szívvel is fordulok feléjük. Meg ezt szerintem ők is megérzik, ha nem csak lerázni akarom őket, sokkal együtműködőbbek ilyenkor.

5 azaz öt gyerekem van.

28,23,18, 13, 11 évesek. Nagyszülő sosem volt jelen. Parom reggeltől estig dolgozik.

Sosem voltam idegbeteg. Imádom őket a mai napig. A két nagy már kirepült, a 3 "kicsivel" itthon vagyok online tanulni. Még most sem téptem ki a hajam...

3 gyermekem van 6, 3 évesek és 3 hónapos. Mind tervezett.

Én ezt vállaltam, akartam férjemmel együtt.

Anyósomék soha 1x sem vigyáztak rájuk. Szüleim max akkor pár órát ha olyan ügyet kell intéznünk vagy orvoshoz kell mennem ahova páromnak is ott kell lennie. Ez max párhavonta 1 alkalom. Amúgy még 1x sem aludtak náluk éjjel, vagy vittük volna ki őket, hogy na most lazulunk. Nem.

Nem mondom, hogy néha nem fárasztó, nem nehéz velük (pedig mind lány) nem tépném ki néha a hajam legszívesebben, nem füttyentek akkorát, hogy a szomszédban is megfagy a 💩 mert hazudnék..de én ezt így szeretem. Így érzem egésznek a családunk. Nem tudnám elképzelni nélkülük a családunkat, magamat mert ők a mindeneim. Ha tehetném vállalnék. 4. is,de ez eü okokból nem biztos, hogy jó döntés lenne.

3 fiam van. 5,5-3,5-1,5 évesek.

Idegbeteg vagyok, itthon magyon eleven gyerekek. Kisördögök. Akkor vannak nyugisabb napjaink, mikor az ebédet rendelem. Felkeltem Őlet 5:30 kor, reggeli, ki a levegőre, biciklizés szaladgálás, ebéd, alvás, de csak 1,5 óra. Uzsonna, ki a levegőre, biciklizés, séta, akadálypálya az udvaron, focizás. Így este elalszanak 21 kor viszonylag rövid altatási idővel. Ha nem tudunk egész nap kint lenni, mert nyilván mosnom, takarítanom és azért mi díg nem rendelhetek ételt, akkor szétesés van. Nálunk az esti elalvás a legnehezebb egyébként. Van, ha nem fáradnak le eléggé, akkor még fél tizenegykor is fent vannak.