Mennyi idős kortól kell hagyni a gyereket, hogy megharcolja a saját csatáit?

3 éves kisfiam nem szereti, ha ölelgetik, puszilgatják. Anyósom viszont állandóan az arcába mászik, akkor kifejezetten, amikor az ülésmagasítóba van kötve a fiam és nem tud menekülni. Ha a fiam elutasítja, jön az eljátszott szomorkodás, elvonulás. Ma el is mondta a kisfiam, hogy fél a mamitól, mert hangos, túl közel beszél hozzá. Kértük már anyósomat (férjem is és apósom is), hogy szokjon le erről, de csak vihog vagy jó alapos önsajnálattal megsértődik.

A férjem ötlete az, hogy hagyjuk, hogy a fiunk oldja meg a dolgot. Hagyjuk, hogy őszinte gyerekszájjal elküldje a nagymamát, ha valami neki kényelmetlen. Képes erre, de az anyósom vagy folytatja ("még egy utolsó puszikát cupcupcupcupcup") vagy érzelmileg zsarolja ("hát jó, akkor látom, én nem érdemlem meg").

Szerintem ez nem egy ovis korosztály dolga. Ilyenkor nem nekünk, szülőknek kell felvenni a kesztyűt? Vagy túlóvom?