Mindenképpen idegrendszeri éretlenségre utal az, ha egy gyerek csak 3 éves kora körül kezd el szavak szintjén beszélni?

Csak ha van más tünet is.

Védőnő mit mond? Menjetek a helyi pedagógiai Szakszolgálathoz, ott majd kivizsgálják, ne izgulj!

Egy hasonló kérdésre válaszoltam az imént, pontosan idevág, ezért egyszerűen csak idemásolnám az elejét, és kiegészítem:

Ritka eseteket leszámítva még a későbbi beválás tekintetében sincs jelentősége, mikor szólal meg egy gyermek, és mikor kezd egész mondatokban beszélni, csak egy számít: legkésőbb akkor tájt, amikor betölti a hármat, jó, ha magától megszólal. (Ha mégsem, az esetben csak ekkor szükséges kivizsgálni, és ez elég ritka eset.) "Távoli kolléga" -isten nyugosztalja- előadása, megnyugtatásodra, kedves kérdező - tíz percben nagyon sok fontosat, idevágót elmagyaráz! (Az iróniát félre ne értsd...) :

https://www.youtube.com/watch?v=Pq6Z5e_25DQ&t=0s

Tehát pusztán abból, hogy csak a 3. szülinapja körül szólal meg egy gyermek, pusztán ez alapján semmi bajra utló jel nincs!

Bajt jelezhetnek persze egészen más tényezők -ha egyáltalán akadnak olyanok-, de önmagában ez NEM!

A szakember a videóban kifejti, hogy szinte minden esetben igaz az, hogy aki már 12 / 18 hósan szavakat mondikál, ugyanúgy fog beszélni 3 és fél évesen, mint 3 és fél évesen majd az, aki csak a 3. szülinapja táján szólalt meg először. Mindkettőnek ugyanolyan jó, megfelelő a beszédérése.

Aki később szólal meg, arányosan gyorsabban halad a beszédprodukciója érése azért, mert három és fél éven át alapvetően ugyanannyit HALLOTTÁK a beszédet. Tehát a beszéd értése általában ugyanolyan, függetlenül attól, hogy mikor szólalnak meg először a gyermekek.

Tini korra, felnőtt korra semmi jelentősége annak, hogy mikor szólalt meg a gyermek. Léteznek átlagosak is, zsenik is azok között, akik 12 hónaposan szólaltak meg már, és azok között is, akik csak 3 évesen először.

(Zárójelben említem meg, hogy kivételt képez a gyermekek ezrelékes nagyságrendű -tehát igen kicsi- hányada. Az esetben tehát érdemes kivizsgáltatni, ha már betölti éppen a hármat, de még nem mond egy szót sem, csak érthetetlenül gügyög.)

"

Tini korra, felnőtt korra semmi jelentősége annak, hogy mikor szólalt meg a gyermek."- vagy mikor lett szobatiszta, mikor bujt ki az elso foga, mikor ult/allt fel vagy kezdett el jarni. Mennyi frusztralt anyaval lenne kevesebb ha ezt tudatositanank magunkban...altalanossagban irom.