Van itt olyan, aki nem, vagy csak keveset játszik a gyerekével?

Őszinte leszek, nem tudom mi a jobb

A lányommal sokat játszottam.

Építés formabedobó stb. (a babázás szerepjáték nekem sem az erősségem)

Ő baromira igényli most is h játszunk (5,5 éves)

Az ikrek 11 hósak velük tényleg alig van időm játszani.

Ha az egyik ott is marad építeni, a másik tuti elmászik valahova.

Meg hát őszintén így 3 gyerekkel nincs is annyi időm arra h én leüljek velük.

Inkább jönnek velem főzni (kapnak fakanalat tálat) segítenek ruhát hajtani (kipakolnak a kosárból)

De úgy veszem észre nem is igénylik annyira h kifejezetten játszak velük.

A lányom más volt.

H csak egyből ezt szokták meg, vagy ennyire másabb az igényük azt még nem tudom

"Összességében tehát akár egy órát játszunk együtt, akár csak 5 vagy 15 percre van épp időnk vagy kedvünk, ha a játék élvezetes és tartalmas, akkor nem számíthat sem kevésnek, sem pedig túl soknak: pontosan elegendő lesz."

Erre gondoltál? Szerintem ez nem NAPI 5 percet jelent, hanem egyhuzamban ennyit, tehát etetés vagy alvás közt egy kis bohóckodás is jó, nem csak az, ha 1 órát játszol vele. Nem úgy értik, hogy elég napi 5 percet játszani a gyerekkel..

Egyébként ez nem egy hiteles oldal gyermeknevelési szempontból, a szerző pedig szerkesztő, még csak nem pszichológus, ráadásul férfi, szerintem nyugtatni akarja magát és másokat, hogy elég ritkán keveset foglalkoznia a gyerekeivel.

12:

"Inkább jönnek velem főzni (kapnak fakanalat tálat) segítenek ruhát hajtani (kipakolnak a kosárból)"

Neked nem tök egyértelmű, hogy EZ IS JÁTÉK????

Nem feltétlen játék, ha anyuka csak utasítgat, nem nagyon néz rájuk, nem nevetgélnek, akkor nem együtt játszanak, a gyerekek csak elvannak.

Akkor játék valami, ha a gyerekre nézel, figyelsz rá, örömöt akarsz okozni, mosolyogtok egymásra, nevettek, kommunikáltok egymással. Ha adsz a kezébe a konyhában fakanalat meg műanyag tálat, aztán néha rászólsz, hogy halkabban, az nem játék! Ha ránézel, mosolyogsz, dicséred, ötletet adsz, te is csinálod, figyelsz arra mit szeretne tőled, neked is "dirigál", megteszed amit kér, csináltok valamit közösen, megkavarod az ő főztét is, na az játék.

#14 számomra ez nem a gyerekekkel játszás. Mert nem csak rájuk figyelek.

Közben csinálom a dolgomat.

Nyilván beszélek hozzájuk ilyenkor énekelek nekik. De nekem a velük játszás az ha leülük hozzájuk, nézegetjük a könyveket, vagy gurítjuk a labdát stb

Én nem tudom, hogy mi a helyes, de velem kiskoromban viszonylag keveset játszottak a szüleim. Max néha társasoztunk, de ennyi. Az ovis társakkal szerettem játszani, vagy magamban. Na meg akkoriban is elég nagy fantáziám volt, szóval sok képzeletbeli barátom volt, az esti mesék sokszor zavartak, ahogy az ovis délutáni alvás előtti mesék is. Az utóbbinál pl nem tudtam elaludni soha, fejben mindig magamnak mondtam mesét, mert érdekesebbnek találtam, mint a felolvasottat.

A szülőkkel való játéktól,ilyen bábozunk, babázunk, kisautót tologatunk dologtól mindig sírtam. Mármint én próbáltam kis kreatív lenni, aztán tökre visszafogott, hogy játszik velem egy felnőtt, aki nem tudta felvenni azt a szálat, amit akartam, és hát én akkoriban ezt rosszul viseltem. Társasjátékoknál nem, de ugye ott úgy izgalmas, ha sokan játszunk, egyszerre meg nem igen érünk rá sokan. Meg pl fogócskát, bújócskát, labdajátékokat élveztem csak a szüleimmel.

De arra határozottan emlékszem, hogy a nagypapámmal nagyon szerettem minden játékot. Ő volt az egyetlen, akivel hajlandó voltam babázni is.

Tehát szerintem ezt a játék a gyerekkel dolgot a gyerek igényeihez kellene igazítani. Tehát, ha nem szeret valamit a szülővel játszani, csak egyedül, akkor úgy, de ha igényli a szülőt, akkor kell a szülő is

Én elcsesztem, baba kora óta folyton szórakoztattam, még a játszószőnyeg mellett is ott dekkoltam, és énekeltem, vagy szórakoztattam a játékokkal. Nagyszülők detto, első unoka.

Most ott tartunk, hogy 5 éves, és nehezen van el egyedül, rettentő felnőttes gondolkodású, érdeklődési köre is a felnőttek világa felé hajaz.

Kompenzálni akartam, hogy én mekkora jó anya vagyok. A kapcsolatunk rettentő szoros, abba kitűnő, de a felnőtt társaságnak és az egykeségének köszönhetően sokszor túl koraérettnek látom őt.

Játszani pedig sose szerettem igazán, nem tudok autózni, de szerencsére beléptünk a kártyás korszakba, és imáádok kártyázni, látja is rajtam szerintem, mert mindig azt akar velem játszani.

Ha egyszer lesz tesója, okosabb leszek már.

Azért ha egy gyerek nem szeret egy felnőttel(pláne a saját szülőjével)játszani, abban a felnőtt a ludas..

Mindegy, én sajnálom azokat, akikkel nem foglalkoznak naponta legalább 1-2 óra játékot a szüleikkel(olyat, ami a gyereknek jó, nem olyat, ami neked kényelmes), de ez az egyik legkisebb rossz, amit tehetnek, szóval annyira nem érdekel, hogy naponta gyötörjön a gondolat.

Ha ez lesz a legkisebb "hibád" már bőven pályázhatsz az elég jó anya címre!